Qiu Zhijie: The Small Knowing Down the Big, Velencei Biennálé 2009, Arsenale

Tudom, hogy fel akarod adni. Legalábbis egy részét. Tudom, hogy sok minden adódott össze. Miért nem szóltál? Már olyan régóta fáj neked ez a dolog, olyan régóta kopogtatsz hiába. Néha bedühödsz, néha csak legyintesz. De nem akarsz elmenni oda magadban, ahol az egész született. Pedig csak te teheted meg, senki más. Kívül keresed az ölelést, amit magadnak kellene megadnod, és a hiányérzet mindig tovább hajt. Tudom, nehezen elfogadható, de nem csak mások bántottak téged. Te is otthagytad magad, amikor szenvedtél. Sok-sok apró döntést hoztál, és ezek adódtak össze egy egésszé. Nem voltál őszinte egy társaságban, hogy elfogadottabb légy, kínodban nevettél, amikor megalázódtál. Elnyomtad a rossz érzéseidet a kapcsolataidban. És most ott vagy, hogy maga alá temet az egész. A lelked meg aludni ment, de csomót keresett előtte ám.

Most újra kezdheted összerakni az egészet, amíg nem késő. Meghozhatsz ezer apró döntést. Elkezdhetsz lépdelni egy másik úton. Tudatosan megragadhatod a belső gyermeked kezét és dönthetsz úgy újra és újra, hogy nem engeded el. Tényleg hidd el, sokat gondol rád és sokat jelentesz neki. Azt akarja mondani, nem haragszik. Megteheted őt belső tanácsadóddá, coachoddá. Biztos lehetsz benne, hogy nehéz helyzetekbe fog vinni, de érezheted a döntéseid tisztaságát és erejét.