Maroskeresztúri János

A júniusi Vigiliában jelent meg Maroskeresztúri János cikke Kalandvágy erénye* címmel. A cikk egybecseng a morenoi tanítással és az én kedvenc gondolataimmal is. A szerző hívő katolikusként járja be a témát. (Aki ismeri a közeget, tudja, hogy a kaland erényként való értelmezéséhez is bátorság kell.) A posztban mindennek a kezdetéről, az elindulásról lesz szó, ebben az érdekes morális megközelítésben.

Felelős kaland

A szerző kritériumokkal írja körül, mi is a kaland. Számomra ezek közül legszimpatikusabb a valós és súlyos kockázat.

"A kaland célját nagy körvonalakban ismerjük ugyan, de az eléréséhez szükséges információk jórészt ismeretlenek... Nincs megbízható 'térkép' a bejárandó útról, nincs leltár a lehetséges előforduló szituációkról, az esetleges kudarc következményeiről."

Az igazi kalandban tehát igazi kockázat is van. A végeredmény lehet kedvező és kedvezőtlen is, hiszen nem egy előre megírt forgatókönyv mentén haladunk. A házasság vagy a gyerekszülés igazi kockázatokat tartogat: benne van a pakliban egy rosszízű válás vagy eltávolodott gyerek és persze egy boldog közös kiteljesedés és virágzó szülő-gyerek kapcsolat is.

A szerző második kritériuma az igazi kaland felismeréséhez a görög katarzisfogalomban is megtalálható visszafordíthatatlan (pozitív vagy negatív) változás. Aki sokat kockáztat, időnként biztosan veszít. Ez a veszteség ugyanúgy átalakítja, mint a siker. 

Az egyik legnagyobb kockázat egy új helyzetben, ha nincsenek meg az eszközök, amivel kezelni lehet őket. Ilyen esetekben kezdődik el az igazi tanulás hullámzó érzésekkel, elkeseredésekkel és nagy megérkezésekkel, belső és külső harccal. Az ilyen tanulás pedig a személyiség változásával, átrendeződésével jár. Az igazi kalandban van egy pont, ahol csak a spontaneitásra lehet építeni, mert nincsenek előzetes minták. Olyan a történet, mint a jó forgatókönyv: a főhős előtt álló kihívások valamelyest meghaladják a képességeit, kapacitásait, ezért csak úgy tudja megoldani az előtte tornyosuló feladatot, ha megváltozik. (A televíziós sorozatokban - Dallas, Barátok közt, Colombo, CSI, stb. - általában nincs jellemfejlődés. A szereplők ugyanazokkal a képességeikkel, szerepeikkel oldják meg a dolgokat minden részben. Így a nézőt nem éri meglepetés, kihívás, biztos lehet abban, hogy nem kell elgondolkodnia, vagy - ne adj' Isten - katarzist átélnie.)

A kaland nem csak nemes vállalkozást jelenthet. Lehet teljesen próbálkozás jellegű vagy tisztán önérdek-vezérelt (sok mozzanat ilyen a gyarmatosítás történetéből). Ahhoz, hogy a kaland erény is legyen, még néhány feltételnek teljesülnie kell. Ezek az érték-orientáltság (a terrorista öngyilkos "kalandja" nem számít erénynek a szerző szerint), valamint a felelősség (csak olyan kalandba szabad belevágni, ahol a lehetséges pozitív kimenetek értéke meghaladja a lehetséges negatívokét). Az erényes kaland "legfontosabb iránytűje a szeretet". A szeretet nem nyájasságot, kedvességet, hanem világosságot, odaadást, melléállást, kemény bevállalást jelent.

Megyek, hogy megtudjam, hova indultam

A szerzővel beszélgetve egyetértésre jutottunk abban, hogy amikor valami új születik, akkor előbb van az indulás és utána születik meg az új. El kell indulni ahhoz, hogy megtudjam, hová indultam. "... a sötétbe ugrás kockázatát nem lehet elkerülni. Kalandorunk mindig újra, egészen újra vágyik. Mindig más akar lenni eredeti önmagánál." - írja a szerző. Elindul, hogy megtudja, ki ő.

A szerző szerint nem választás kérdése, hogy az élet kalandos-e. Magától az, csak reagálni lehet erre a tényre. Például el lehet bújni előle:

Másik lehetőség belépni a kalandba, bízva az életben, saját erőnkben. Bátornak, sőt létbátornak lenni. Feladni a nyájkonformizmust, a függőségekeket, szembenézni az élet nehéz, komplex és kalandos természetével. Ugrani egyet a létbe és a pillanatba.

A pszichodráma pedig csodálatos módszer, aminek segítségével épp ezt lehet megtenni.