A szerepelméletet sikeresen alkalmazom a coachingban és a tréningeken. Ebben a posztban bemutatok egy, a coachingban jól használható, nagyon általános eljárást és annak hátterét. Arra is kitérek, hogy mely ponton lépek be a coacheeban zajló folyamat aktív alakítójaként.

Eléggé elterjedt (és helyes) nézet, hogy egy coaching folyamatban a megoldás egyik kulcsát a coachee erőforrásainak feltárása és aktív használata jelenti. A coachok és terapeuták fejében gyakran egyáltalán nem tiszta, hogy ezt az elvet hogyan érvényesítsék. Napjaink tévés vagy rádiós megmondóemberei (és mások is) simán képesek a valódi kérdések feltárása helyett saját megoldásaikat a másikba döngölni. A másik végletet azok képviselik, akik szerint semmit nem szabad a coacheeban befolyásolni, mindenre neki kell rájönnie. Ez persze aztán hamar vöröskeresztes nővér mentalitássá fajul, ahol a coach aggódva figyeli a coachee minden érzelmi rezdülését. Hogy ezeket elkerüljük, a szerepelmélet használjuk a diagnózishoz és az intervenciók megtervezéséhez is.

Hogyan lehet a coachee erőforrásait feltárni ésa problémák leküzdésére használni? A kérdés a szerepelmélet nyelvén (kissé kiterjesztve) így szól: hogyan lehet feltárni a coachee progresszív szerepeit és ezeket a fragmentált szerepeinek feloldására használni? (Ezekről bővebben a Szereptörténet című posztban írok.)