Szerepelméleti sorozat II. rész

A szerepelméleti sorozat előző posztjában bemutattam a szerep fogalmát. Most a szerepek változásával, fejlődésével, történetével foglalkozom. Bemutatom a szerepek egy újabb felosztását is, amely nagyon jól használható a konkrét dramatikus munkában.

 

Minden szerepnek saját története van. Hogy valaki mentős lehessen, részt kell vennie egy tanfolyamon, ahol az alapvető anatómiai tudás mellett meg kell tanulnia az újraélesztést és a törött végtagok rögzítését is. Ezután sokat gyakorol valós helyzetekben és egyre több tudást, megoldást szed magára. Közben megtanulja az érzései irányítását is. Így van ez a többi szakmával is: iskolákban, tanfolyamokon a szakmára készülők megtanulják az elméleti és gyakorlati tudnivalókat. Vagyis felépítik magukban a szakmai szerepeket egy szervezett tanulási környezetben.

Anyaképző

Érdekes módon a legtöbb helyen a vezetői szerepeket nem szervezetten tanulják az emberek. Nincs olyan iskola, ahol vezetőket képeznek, ez lehet hogy nem is lenne lehetséges. Így az iskolaigazgatói, vállalatvezetői és pártigazgatói szerepek nem intézményes keretek között, hanem különböző úton-módon, saját erőfeszítéssel, tréningeken, gyakorlati problémák megoldásával fejlődnek ki. Persze egy sor szerepre igaz ez az életben. Anya- vagy apaképző sincs, és sokszor az is kénytelen lakberendezőként vagy kertészként működni, aki nem tanulta.

Nem könnyebb feladat megtanulni az evést sem: a gyerekeknek évekbe kerül, míg a kultúrájuknak megfelelő módon lesznek képesek étkezni. Sokszor komoly frusztrációt kell átélniük a szocializáció folyamatában. Gyakran nem is gondolunk bele, de az evés, beszéd és párbeszéd, az írás és olvasás elsajátítása, vagyis a megfelelő szerepek, belső szerveződések kiépítése megfelel egy szakma kitanulásának. A környezet elfogadó és fejlesztő jelenléte és reakciói döntőek ebben a folyamatban.
A szexuális szerepeket is tanulni kell. Freud és követőinek kedvenc témája a pszichoszexuális fejlődés a maga szakaszaival és az egyes szakaszokban meg nem oldott problémák okozta fixációk későbbi következményeivel.

Az egyes szerepek különböző fejlettségi szinten vannak. A 40 éve Michelin-csillagos étteremben dolgozó chéf mesterszakács szerepe magasan szervezett, nagy szerep, míg az írást tanuló másodikosban az olvasó szerepe éppen hogy csak növekedésnek indult.

A szerepeket kidolgozottságuk, belső szervezettségük ereje alapján is jellemezhetjük. Ezt a jellemzőt a szerep méretének hívjuk.

A szerepméret a szerep történetével van szoros kapcsolatban. "Anyaságom története" - fogadjunk, van pár könyv ezzel a címmel, a "Hogyan lettem sztárszakács" és "Utam a vezérigazgatóságig" témájúakról nem is beszélve.

süti beállítások módosítása