Van egy - sok ismerősöm és jómagam által is űzött kedvenc - foglalatosság, amit most egyszerűen csak életolvasásnak (a mind reading mintájára life readingnek) nevezek. Ezt úgy kell játszani, hogy az ember beül többedmagával a kőrúton egy kávézó (vagy bár) teraszára, és folyamatosan mondja a társainak, hogy milyen az élete az éppen arra járó középkorú párnak, anyának gyerekkel, piercinges menedzsernek vagy jókedvű hajléktalannak. Ha két vélemény nem egyezik, mindenféle valós és agyatlan érvet kell felhozni az elképzelésünk védelmében. Terjessztük ki most ezt a tevékenységet kedvenc műalkotásainkra is!

Edward Hopper: Éjjeli baglyok (Nighthawks), 1942, Chicago, The Art Institute of Chicago

A kérdéses mű Edward Hoppernek az Éjjeli bagjok című képe. Mintha a másik oldalon ülnénk egy kávézóban és a kései óra ellenére vállakozunk a szemben lévők életolvasására. Egy érdekes kommunikációs pillanatot kapunk el éppen.

Hogy kapcsolódik ez a pszichodrámához? A pszichodrámában optimális esetben a játék kezdete előtt kiderül a játék témája. Ez alapvetően kétféle lehet: sztori (összevesztem a párommal tegnap este) vagy téma (magányos vagyok). Sztori esetén a dramatista a produkciós fázisban (a jelenet színreállításakor) először a helyszínre koncentrál, a protagonista berendezi a teret, ahol a jelenet lejátszódik. Ez után lép(nek) színre a szereplő(k) és indul a dráma. A szerepcserék és jelenetek során alakul ki a (pszicho)drámai egység. A mi esetünkben adott a helyszín: egy bár a Greenwich sugárúton , New Yorkban, éjszaka. A szereplőket nem ismerjük, de kísérletet teszünk jellemzésükre, kapcsolataik leírására, majd a helyszínen zajló belső folyamatok rekonstruálására, vagyis a dráma visszafejtésére. Visszapszichodrámázunk: az általunk megfigyeltek alakítják és rendezik a drámát, mi pedig írjuk a forgatókönyvet.

Néhány szó először a szereplőkről (a képek nagyíthatók az egér föléhúzásával).

A szemben ülő férfi. Nevezzük Tednek. Ötvenes éveinek elején jár, sportos, elegáns megjelenésű, markáns arc. Lazán tartja a cigarettát, a régi dohányosok magabiztosságával. A nagymenő biztonságával van jelen. Ragadozó típus.
Marilyn negyvenes évei elején jár, sokat látott már az életből. Kissé kiégett, céljavesztett. Fontos neki a férfi biztonsága, de nem tudja teljesen beleadni magát a kapcsolatba.
John a bár baristája, éppen pakol valamit. A harmincas évei elején jár, rengeteget dolgozik.
Bill ügynök, prototípusa az amerikai férfinak a század harmincas éveiből.

Könnyedén megállapítjuk, hogy Ted, Marilyn, John és Bill hozzá vannak szokva az éjszakázáshoz. Ted és Marilyn bizalmas viszonyban vannak, a kezük majdnem összeér, de nem izzik körülöttük a levegő. Megszokottság lengi be a kapcsolatot. A nő szórakozottan figyel valamit a kezében, láthatóan nem érdekli a beszélgetés. Lehet, hogy először vannak itt, de az is lehet, hogy a kedvenc helyük. John az úrnak kijáró tisztelettel fordul Tedhez, arcán aggodalmas komolyság. Bill nincs velük kapcsolatban, úgy figyel a beszélgetésre, hogy nehogy észrevegyék belépését a kommunikációs térbe. Mindhárman ugyanolyan pohárból isznak, alighanem ugyanazt, de egyikük sem fogja a poharát. Nem inni, hanem időt tölteni jöttek ide. Élvezik az éjszaka szolid amerikai extázisát.

Lépjünk egyet előre és hallgassunk bele a beszélgetésbe, illetve hangosítsuk ki pillanatnyi gondolataikat és érzéseiket!

Ted: Szeretem ezt az állapotot. Ma megint sikeres voltam és ez a srác megadja nekem a kellő tiszteletet, ahogy kell. Jól szórakozom.
Marilyn: Kicsit unatkozom, de ezeket a köröket mindig le kell írni. Most pihenek, lehet hogy Ted még szexelni akar az este.
John:Tipikus alakok. Félek ettől az arctól, az a típus, aki azonnal üt, ha nem tetszik neki valami.
Bill: Velem soha nem így beszél ez a kis bunkó.

Most pedig engedjük el a lovakat! Hangosítsunk ki a szereplők mélyebb meglátásait a helyzetről és hagyjuk, hogy reagáljanak is egymásra! Azt azonban nem engedjük meg, hogy nyílt erőszak legyen, hanem mindenkit az őszinteségre biztatunk.

Marilyn: Szar ez az élet. Állandóan meg kell alázkodnom, hogy legyen pénzem.
Ted: Mi van? Mindened megvan és még hálás sem vagy? Ha ez nem jó neked, menj el dolgozni.
Bill: Lerí rólatok, hogy miről szól a játék. Marilyn, én a helyedben nem bíznék ebben az alakban.
Marilyn: Gőzöd sincs a dolgokról kisapám. Ted mellett biztonságos az élet, már amennyire lehet. De igazából félek, hogy hamarosan lecserél valami fiatalabb tyúkra.
Ted: Gőzötök sincs, hogy mit jelent dolgozni. Annyi mocsokba kell belenyúlnom naponta, hogy fenntartsam ezt az életszínvonalat! Tényleg fontolgatom, hogy más nő kellene már nekem... ámbár ragaszkodom hozzád, Marilyn. Te ismered legjobban a dolgaimat. Úgyhogy ne pofázz bele Bill, ha egyben szeretnél hazamenni.
Marilyn: Te tényleg ragaszkodsz hozzám? Néha azt hiszem nincsenek is érzéseid.
Ted: Hát el kell játszanom a keményfiút minden nap. Még előtted is.
John: Én nem játszom ilyesmit, nem is vágyom rá. Akik bejönnek ide, azok jó része totál stresszes. Nem is akarok konfliktust. Szeretném, ha békésen érnének véget a dolgok itt.
Bill: Én pedig azt mondom, hogy az egész egy nagy szar. Mindenki pofázik, de senki nem csinál semmit. Én sem. Egész nap nyomulok a termékekkel, de mi ez? Ahhoz értek, hogy hogy kell rátukmálni másokra egy hajsütőt? Ez az élet baszki? Mindig sok pénzt szerettem volna, de soha nem jött össze. És már nem is fog. Akik befutottak, azok már rég Ford-A-val járnak. Magányos is vagyok, nem jó hazamenni.
John: Nekem az a rossz, hogy a nők pénzt akarnak látni. Nincsenek nagy karriervágyaim, és remélem, hogy találok valakit, akit szerethetek és megelégszik ennyivel.
Marilyn: De szépen hangzik, amit mondasz! Bárcsak ezt választottam volna! De már nem tudom elengedni ezt a biztonságot, amiről persze kiderült, hogy csak ideig-óráig tart. Nem tudom mi lesz velem tíz év múlva, de nem is akarok belegondolni. Gyereket is szerettem volna egy időben, de persze így nem lehet. Gyere Ted drágám, menjünk haza.

Családterápiásra fogtuk a beszélgetést és nyilván rengeteg más alternatíva is lehetséges. Kifuttathatjuk a drámát állóháború, katarzis és tragédia felé is. Esetleg analitikus drámát vagy monodrámát csinálhatunk belőle. Az életolvasás kreatív műfaj.
 

Edward Hopper (1882-1976) amerikai festő. Nevéhez fűződik a Jackson Pollock-féle absztakt expresszionizmus melletti másik modern irányzat, az új realizmus megteremtése. Élete nem tipikus művészsors. 1908-tól haláláig New Yorkban élt és ötven éven keresztül az emeleti műteremben dolgozott. Hopper a műről nyilatkozva elismerte, hogy öntudatlanul talán a nagyvárosi magányt festette meg , ugyanakkor vérbeli realistaként hangsúlyozta, hogy a kép semmi más, mint egy bár a Greenwich sugárúton.

A bejegyzés trackback címe:

https://pantharei.blog.hu/api/trackback/id/tr271784568

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

digitenik 2010.04.16. 14:07:05

Tök jó itt a Hopper kép! Nagyon élvezem a figurák elemzését, s az "életelemzés" gondolat is nagyon kreatív.
(Ez a sötétszürkén fehér ill. narancs betű sokkal jobb, mint a szürkésfehéren sötétszürke betű megoldás)