Az előző postban bemutatott, Robin Skynner & John Cleese által jegyzett Life and how to Survive It négyszáz oldalas könyvben többször feltűnik a mentálisan egészséges családok valósághoz való hozzáállása. Hosszan idézek a könyvből, szeretném bemutatni egyik, számomra legfontosabb gondolatát. Itt-ott rövidítettem és átalakítottam, hogy érthetőbb legyen.

Robin: Rendben. Hadd kezdjem akkor egy kérdéssel. Ha visszagondolunk arra, amit eddig mondtunk, mit mondanál, mik a mentális egészség legfőbb jellemzői?
John: A legfontosabbak közül is kettőt választanék. A legerősebb mértéke a mentális egészségnek, hogy mennyire vagy képes a valósággal szembenézni. És ezzel párhuzamosan hogy mennyire tudsz befogadóan viselkedni - vagyis megpróbálni beemelni más embereket, ideákat, saját meglátásaidat és érzéseidet, ahelyett, hogy kizárnád őket.
Robin: Vizsgáljuk meg a 'valóság' ideáját egy kicsit közelebbről. Az emberiség mindent  az absztarkciós készségének köszönhet. Enélkül sem a tudomány, sem a művészet, sem az irodalom, sem a filozófia nem létezne.
John: És természetesen az értékeink is absztrakciók.
Robin: Igen. A valósággal kapcsolatos tapasztalatainkból erednek, de el tudjuk dönteni, hogy mely értékeket követjük. Azonban...az a gubanc, hogy a legnegatívabb minőségeink is ugyanebből a forrásból táplálkoznak.
John: Mit értesz azon, hogy 'negatív'?
Robin: Őrület, bűncselekmények, gonoszság - minden, ami egészségtelen. Mindegyik rossz elképzelésekhez való kapcsolódással indul - amikor az absztrakcióink rossz irányba mennek, amikor a leegyszerűsítéseink fontos aspektusokat zárnak ki.
John: Tehát azt állítod, hogy az absztrakcióra való készségünk teljesen kétélű?
Robin: Teljes mértékben.
John: Rendben. Akkor mi dönti el, hogy pozitív vagy negatív módon használjuk az absztrakciót?
Robin: Legkönnyebben úgy válaszolhatjuk meg ezt a kérdést, ha megvizsgáljuk a tudományos módszert. A tudós észlel néhány tényt és 'absztrahál' egy elméletet, ami illeszkedik a tényekre. Azután kísérleteket végez, amelyek tesztelik az elméletet. Ha a tesztek igazolják az elméletet, akkor azt 'igaznak' fogadja el abban az értelemben, hogy az adott pillanatban ez a legjobb elképzelés a tények magyarázatára és előrejelzésére. Aztán ha egy olyan tény merül fel, amelyet az elmélet nem magyaráz, akkor a tudós visszamegy az íróasztalához és megpróbál egy új elmélettel előjönni, ami magyarázza a régi tényeket és a felmerült újat is. Másképpen fogalmazva a tudomány úgy működik, hogy az elméleteket állandóan ütköztetik a tényekkel és korrigálják őket.
John: Egyetértek. És akkor?
Robin: A tudományos módszer lényegi eleme hogy először a tények jönnek és utána az elmélet. Az elméletet igazítjuk a tényekhez és nem fordítva. Ugyanígy van a térképekkel is. Ha ránézel a térképre, ami egy területet kellene hogy megjelenítsen és az adott területen egy folyó folyik és a térképen nincs rajta... nos akkor melyiknek hinnél?
John: Széttépném a területet. Bocs! Bepánikoltam...
Robin: Mellőzöd a térképet - ha nem akarsz a folyóba esni! Az elv tehát az, hogy ne téveszd össze a térképet a valósággal. A térkép egy absztrakció csak, egy közelítés. Csak azt mutatja, amit a térkép használójának fontos. Gyakran még a fontos dolgok is csak durván vannak megjelenítve és a legtöbb részlet ki van hagyva.[...] Persze nem lehet benne minden. Ha egy térképen minden rajta lenne, akkor az maga az ábrázolt terület lenne.
[...]
Robin: A probléma akkor jelentkezik, ha a térképek helyett a híres 'mentális térképeinket' viszgáljuk. Használnunk kell ezeket a mentális térképeket, mert nélkülük nem boldogulnánk a világban. Nem tudnánk mit kell tennünk -  eligazítanak abban, hogy hogyan működik a világ, mi hogyan működünk és hogyan viszonyulunk a világhoz. És természetesen ezek a mentális térképek is ugyanolyan absztrakciók. Sosem teljesek és gyakran egyes részeik rosszak. Nem ők maguk a valóság.
John: Érzem, hogy valami érdekeset fogsz mondani.
Robin: Igen. Azt kérdezted, min múlik, hogy az absztrakciónkat jól vagy rosszul használjuk... nos, azon múlik, hogy a valóságot tesszük meg elsődlegesnek vagy a térképeinket.

(Life and how to Survive It, 236-239.o, fordítás tőlem)

Robin azzal az elég meglepő kijelentéssel folytatja, hogy az egészséges, a valósággal kapcsolatos mentális működés valóban egyfajta tudományos hozzáállást feltételez. Ez persze nem az érzelmekkel folytatott laboratóriumi kísérletezgetést vagy a minden lépéshez száz százalékosan igazolt igazságok előállítását jelenti, hanem nagyfokú hajlandóságot a valóságról való tudás (a családtagokról, magamról, a társadalomról) folyamatos kritikával való figyelésére és annak az észlelt valóság szerinti módosítására. Sőt, ez nem pusztán az elképzeléseknek a megfigyelésekhez való igazítását jeleneti, hanem teret ad új dolgok kipróbálásának is.

Minden kísérletezés az ismeretlenbe való belépést is jelenti. Semmi új nem születne a világon, ha nem lennének bátor emberek, akik hajlandóak vállalni az újjal való ismerkedés kockázatát. A kockázat magában hordozza a bukás lehetőségét, és mindenképpen tanulással jár. Az élettel való kísérletezés mindenki számára adott.

Példa. Klára pszichodráma játékában színpadra állította a barátját, Imrét, és egy dühös jelenetben eljátszotta, amint követeli a párjától, hogy az fejezze ki a szeretetét iránta. A jelenet kölcsönös sértődéssel és frusztrációval ért véget. Klára a vezető kérdéseinek segítségével felismerte, hogy nagyon hasonló helyzeteket élt meg édesapjával, aki képtelen volt az érzéseit kifejezni. Egy következő jelenetben megérezte apjának ki nem mondott szeretetét. Ezzel feltöltve képes volt barátjával is egy új viselkedésmintát kipróbálni. A szeretet követelése helyett megszervezett egy közös estét lakásukban, ahová meglepetésként Imre legjobb barátait és azok párjait hívta meg. A felszabadult együttlét után Imre öröme és szeretete Klára számára is nyilvánvalóan jelent meg a színpadon. Egy hónappal később a csoportban Klára elmondta, hogy ki is próbálta, amit eljátszott és hogy milyen új perspektívák nyíltak meg számára a kpcsolatában. Szeretetéhsége kiszabadult gyermeki fogságából és kiegyensúlyozott felnőtt színezetet kapott.

A pszichodrámában természetes módon zajlanak kísérletek, próbacselekvések. Ki lehet próbálni, és többszöri nekifutással ki lehet csiszolni a csoport védett közegében egy olyan új megoldást, ami a valóságban nagyon éles lenne, vagy túl nagy félelmet és zavart keltene. A drámában kipróbált új helyzetek, a velük járó új érzések és gondolatok természetes módon kerülnek át az élet többi területeire.

Bacardi-díj

Tíz évvel ezelőtt alapítottam a Bacardi-díjat. Az kaphatja meg, aki egy számára rossz helyzetet úgy hagy ott, hogy nem biztosítja be azt, ami utána jön. Csak komoly lépések jönnek szóba: kilépés egy nyomasztó párkapcsolatból, egy munkahely elhagyása, elutazás egy idegen országba munkahely megléte és pénz nélkül, stb. A díjazottak mindegyike beszámolt arról, hogy a helyzetben, amiből kilépett azt élte át, hogy számára az élet ennél többet tartogat. Ez az érzés vagy meggyőződés támogatta őt azokban a pillanatokban, amikor elbizonytalanodott a döntésében. A Bacardi-díj egy Bacardival, egy meleg kézfogással és egy jó beszélgetéssel jár.

Néhány ilyen alkalom mindenkinek bátorságot tud adni, hogy saját kísérleteit elvégezze az életében. Kiállás egy helyzetben önmagamért vagy egy ügyért, beiratkozás egy gitártanfolyamra vagy amatőr színtársulatba,  új munkahely keresése vagy kilépés egy rossz párkapcsolatból - mind egy-egy utazás kezdetét jelentik. A kezdés természetesen nehéz, hiszen ez a legintenzívebb tanulási időszak. Ezekben a kísérletekben nem megfigyelők vagyunk, mint a kívülálló tudós, hanem alakulunk és meg is éljük a helyzetek félelmetes és izgalmas oldalait.

A tapasztalataim szerint a legtöbb ember csak akkor hajlamos valóban új dolgot tanulni, ha más nagyon szorít a cipő. Egy egyetemi tanárnak tudománya újabb fejezetét átolvasni és megtanulni ebben az értelemben nem tanulás: ugyanazokat a belső eszközöket használja, mint előtte. Ugyanígy egy szakács sem egy új repcept elsajátításával tanul. De ha eddig mindig más konyháján dolgozott, akkor a saját vállakozás indítása biztosan valódi tanulási helyzet lesz. Ahogy a professzornak is az lehet, ha népszerűsítő előadásokra adja a fejét és nagyon egyszerű szavakkal kell elmagyaráznia bonyolult problémákat.

Természetesen nem kell megvárni a tanulással azt, amikor már ég a ház. Tudatosan is el lehet kezdeni hajózni az ismeretlenbe. A kalandoroknak érdemes néhány alapszabályt betartaniuk (egy tipikus problémán keresztül megvilágítva: nem tudok rendesen felkelni reggel, mert nem tudok elaludni csak nagyon későn).

Tudatosság.

Gondold meg, hogy mivel akarsz kísérletet folytatni és hogy mi lesz benne az új elem!
Sorolj fel legalább két-három alternatívát, amelyet kipróbálhatsz majd, ha bevetésre kerül a sor!

1. Két héten keresztül minden nap lefekszem este 11-kor.

2. Esténként elmegyek futni és fizikailag is jól kimerítem magam. Remélem akkor hamar elálmosodom.

3. Reggel rögtön zuhanyozni megyek, aminek a végén forró és jéghideg vízzel is lemosom magam.

Erőforrások.

Kapcsolódj a belső erőforrásaidhoz, amelyek téged az új helyzetekben segíthetnek!
A legjobb, ha rá tudsz melegedni merész önmagadra, az életedben megtett bátor lépések felsorolásával, ha lehet leírásával.

1. Elképzelem, hogy milyen klassz vagyok, ahogy fitten nekivágok a napnak.

2. Amikor elmegy az egésztől a kedvem, emlékezni fogok arra, hogy a legutóbbi vizsgámra készülve mindent megtettem azért, hogy beemeljem a tananyagot és a reménytelen pillanatokban is folytattam a tanulást.

Saját elvárás.

Találd ki, hogy mi az a minimális változás, amivel elégedett lennél!
Ha nem teszed magasra a lécet, akkor nem frusztrálódsz, ha próbálkozásaid nem hoznak elsőre száz százalékos eredményt.

Két hét múlva fél órával előbb fogok ébredni és az álmatagságom is rövidebb ideig fog tartani egy negyed órával.

Kitartás.

Sose állj meg az első akadálynál, mindig legalább három kísérletet csinálj!
Akkor tudsz tanulni és új információt gyűjteni, nem utolsó sorban megerősödni, ha több példa van a kezedben.

Ezeket a szabályokat a saját kísérleteimből és a környezetemben lévő emberek próbálkozásainak megfigyeléséből szűrtem le. Úgy látom, hogy az ismeretlenbe indulás és a tanulás feladásának egyik fő oka a tudatosság hiánya. Ha nem tudom merre megyek, nem fogok sehova eljutni. A másik fontos oka a megállásnak a halál biztosan felmerülő akadályok. Ha nem acélozom meg magam előre váratlan problémák ellen, biztos, hogy elfogy az energiám a legfontosabb pillanatban. A teljesítménykényszer is olyan lehet, ami rosszízűvé teszi a valódi sikereket is. Fontos, hogy legyen minimális elvárásom magam felé, ami az enyém. Így nem külső referenciákat fogok keresni a teljesítményem (?) értékelésekor. Végezetül a kitartást alaposan leamortizálhatja a lustaság, a punnyadás, az "úgyse fog menni" mentalitás. Ha ez rádtör, nyugodtan tudatosítsd, hogy az emberiség hülye hagyományai szólnak csak benned, de nem kell rá hallgatnod.

Az ilyen típusú kísérletezés hasonlít valamelyest a viselkedésterápiák által ajánlott módszerekhez. A nagy különbség az, hogy itt saját magad határozhatod meg a problémát és hogy mit fogsz tenni, vagyis a változtatás igénye és módja belülről jönnek. A pszichodráma csoportokban emellett lehetőség nyílik a problémát okozó helyzetek mélyebb okainak megélésére és azok átalakítására, rekonstrukciójára is. Klára példája mutatja, hogy az ébredési problémáknál mélyebb kérdéseket is elő lehet venni és a kellemetlen vagy romboló helyzetet fenntartó erőket meg lehet ismerni és meg lehet változtatni, akár egy jó protagonista játék hatására is.

Nagyon szeretek úgy tekinteni arra, amit tettem, hogy kísérlet volt, amiből tanulok. Nem kell azon merengenem, hogy jól tettem-e, jó fej voltam-e, hanem izgalmat érzek, hogy újabb információkat gyűjthetek magamról, másokról, a világról és finomíthatok azon, ahogy cselekszem.
A kísérletezésnek az eredménye számomra az, hogy olyan összefüggéseket, rendszereket fedezek fel a világban, magamban, amin keresztül jobban megértem, hogy mi megy körülöttem és bennem.

 

Robin Skynner & John Cleese, Life and how to Survive It, Random House, 1997.

A bejegyzés trackback címe:

https://pantharei.blog.hu/api/trackback/id/tr591814925

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.