2010.04.01.
Mi a pszichodráma?
A minap a kollégákkal arról beszélgettünk, hogy mennyire vagyunk képesek tisztán megfogalmazni azt, amivel foglalkozunk. Rá kellett ébrednem, hogy nem vagyok benne biztos, hogy mindenki számára érthetően el tudom mondani, mi is a pszichodráma és nem csak valamilyen ezoterikus tolvajnyelven beszélek-e a szakmámról. Elhatároztam, hogy kiderítem, mi az igazság. Összegyűjtöttem néhány meghatározást és kitaláltam a magam verzóját is.
A dráma szó a klasszikus görög δρᾶμα (ejtsd: dráma) szó átírása, ami a csinálni, δράω (ejtsd: dráō) szóból ered. Morenot az élet ereje érdekelte, meg volt róla győződve, hogy az igazság gyógyít és a protagonista drámákban is az igazságot kell megjeleníteni. A következő definíció tőle származik.
Ezt több esetben így rövidítik:
A pszichodráma az Igazság Színháza.
A pszichodráma ereje és sodró lendülete mindenkit meglep először. A protagonista (a játékra kiválasztott csoporttag) életének szereplői, belső érzései, viszonyai, fantáziái egymás után kerülnek a színpadra. A drámában bárki lehet fenyőfa, madár, szorongató érzés, tenger, kisgyerek, nagymama vagy bizalmatlanság, védőfal. Minden a pillanatban, az itt és mostban történik. Egyszeri, megismételhetetlen.
Egy pszichodráma játék a protagonista témájának megjelölésével kezdődik. Ez kerül a színpadra és bontakozik tovább. Nem a megélt események újrajátszása történik, hanem kutatás és kísérletezés zajlik. Kutakodunk az életben és kipróbáljuk, hogy milyen lenne, ha másképpen lenne.
Ez a példa jól mutatja, hogy a pszichodráma színpadának segítségével meg lehet ismerni és át lehet alakítani az életet, megelőzve az élet leromlását vagy egy rossz helyzetbe való beragadást. Érvényesnek tűnik tehát a következő meghatározás.
A pszichodráma színpadán állandóan teremtő cselekvés zajlik. A dráma technikáinak segítségével újabb és újabb elemek lépnek be egy helyzetbe, kis és nagy katarzisok születnek, konfliktusok kerülnek a felszínre és oldódnak meg. A játék vezetője, a dramatista, birtokában van annak az eszköztárnak, amely segítségével a protagonista kreativitása az élet kibontakoztatásának irányába halad. Ezért igaz a következő állítás is.
Van a pszichodrámában egy eszköz, amelyet a szerepcsere és a tükrözés mellett gyakran használnak a dramatisták. Ez a duplázás. A kicsit furcsa szó azt takarja, hogy a protagonistát a színpadon szorosan követi egy csoporttag, aki azt csinálja és azt mondja, amit a protagonista. Átveszi az érzéseit is és gyakran ki is mond olyan dolgokat, amelyeket a protagonista nem mondott ki. Szinte azonossá válik vele, megduplázza a protagonistát, ő lesz a dupla.
A pszichodrámában megjelenik a protagonista élete, felkerülnek a színpadra a szereplők és életre kel a dráma. Olyan dolgok hangzanak el, történnek meg, amelyek benne vannak az életben, de még nem kerültek a felszínre. Ezért igaz a következő, Zerka Moreno (Moreno felesége) egyik tanítványától származó meghatározás.
A különböző országok pszichodráma egyesületeinek honlapjain található meghatározások gyakran a terápiás vagy önismereti módszerek között helyezik el a pszichodrámát. A Magyar Pszichodráma Egyesület honlapján és a Wikipédián ezeket a pszichológiai nyelven megfogalmazott arisztotelészi hangulatú definíciókat olvashatjuk.
A pszichodráma olyan terápiás, majd személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul.
Valóban, a többi csoport(pszichoterápiás) módszertől a cselekvésközpontúság jól elkülöníti a pszichodrámát. Itt nem csak beszéd zajlik, hanem a teljes ember, a test, a lélek, az érzések, a mozgás, a gondolatok mind résztvesznek a folyamatokban.
Üdítő kivételt képez az Ausztráliában található Moreno Collegium, ahol meghatározás helyett a pszichodráma előnyeit, egy tipikus ülést és a módszer történetét mutatják be más életízű szövegek társaságában. A szöveg elején azért található egy definícióféleség.
És itt van az én definícióm.
Ebbe a definícióba beletettem, amit a spontaneitásról tudok. Ha valaki végigjár egy drámacsoportot, az élet számtalan pillanata mást jelent majd számára. Meglátja, hogy egyes helyzetek egy kicsit mások, mint eddig voltak és képes ezt a születőben lévő pozitív áramlást befogadni és arra reagálni.
Az alábbi kérdőívben megadhatod, hogy neked melyik definíció tetszik. Természetesen az itt felsoroltaktól különböző meghatározások is vannak és érdemes is kitalálni mindenkinek a magáét. Ha van sajátod, írd meg a kérdőív kommentjében! (Egy online kérdőívgenerátort használtam, a befejező statisztika oldal ezért elég bénácska lett, nem fér ki ezen a helyen. De a görgetősávokkal oda lehet navigálni, ahol látszik, hogy hányan válaszoltak, melyik meghatározást részesítették előnyben és milyen más meghatározásokat adtak.)
Ha a kitöltés utánnem jelennének meg, itt vannak az eredmények.
- Moreno, J. L., Psychodrama, Beacon House: Beacon, N.Y., 1972.
- Peter Howie and Elizabeth Synnot, Psychodrama and taking learning seriously in the working place, The Moreno Collegium for Human Centered Learning.
- Moreno, Zerka T., Blomkvist, L. D., Rützel, T., "Pszichodráma - az élet duplája" Beszélgetések Zerka Morenóval, Animula, 2000.
Szólj hozzá!
Címkék: pszichodráma
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.