A minap a kollégákkal arról beszélgettünk, hogy mennyire vagyunk képesek tisztán megfogalmazni azt, amivel foglalkozunk. Rá kellett ébrednem, hogy nem vagyok benne biztos, hogy mindenki számára érthetően el tudom mondani, mi is a pszichodráma és nem csak valamilyen ezoterikus tolvajnyelven beszélek-e a szakmámról. Elhatároztam, hogy kiderítem, mi az igazság. Összegyűjtöttem néhány meghatározást és kitaláltam a magam verzóját is.

A dráma szó a klasszikus görög δρᾶμα (ejtsd: dráma) szó átírása, ami a csinálni, δράω (ejtsd: dráō) szóból ered. Morenot az élet ereje érdekelte, meg volt róla győződve, hogy az igazság gyógyít és a protagonista drámákban is az igazságot kell megjeleníteni. A következő definíció tőle származik.

 

 

A pszichodráma tudomány, amely az "igazságot" dramatikus módszerekkel keresi. (Psychodrama is the science which explores the "truth" by dramatic methods.) [1]

Ezt több esetben így rövidítik:

A pszichodráma az Igazság Színháza.

A pszichodráma ereje és sodró lendülete mindenkit meglep először. A protagonista (a játékra kiválasztott csoporttag) életének szereplői, belső érzései, viszonyai, fantáziái egymás után kerülnek a színpadra. A drámában bárki lehet fenyőfa, madár, szorongató érzés, tenger, kisgyerek, nagymama vagy bizalmatlanság, védőfal. Minden a pillanatban, az itt és mostban történik. Egyszeri, megismételhetetlen.

Egy pszichodráma játék a protagonista témájának megjelölésével kezdődik. Ez kerül a színpadra és bontakozik tovább. Nem a megélt események újrajátszása történik, hanem kutatás és kísérletezés zajlik. Kutakodunk az életben és kipróbáljuk, hogy milyen lenne, ha másképpen lenne.

Imre témája párja, Éva és annak családja volt, akik lépten-nyomon beleszóltak az életükbe. Apósa tanácsokat osztogatott, anyósa pedig eljárkált hozzájuk, hogy időnként ezt-azt átrendezzen a lakásban. Imre úgy érezte, hogy elveszik tőle Évát és az életét. A szjnpadra került az összes szereplő: Éva, após, anyós, Imre élete. Az első felállításban az após és anyós körbefonják lányukat, Évát és odanyomják Imre életét a falhoz. Imre pedig tehetetlenül figyeli a jelenetet. Szerepcserék segítségével Imre megértette a fenálló viszonyokat, a saját felelősségét és lehetőségeit. Elkezdett kezdeményezni és némi harcok és megértés árán átrendezte a színpadot. A befejező képben Imre átöleli Évát, a saját élete hátulról támogatja és az após és anyós egymás mellett távolabb állnak és elfele néznek.

Ez a példa jól mutatja, hogy a pszichodráma színpadának segítségével meg lehet ismerni és át lehet alakítani az életet, megelőzve az élet leromlását vagy egy rossz helyzetbe való beragadást. Érvényesnek tűnik tehát a következő meghatározás.

Kipróbálni az életet, mielőtt az megelőzne, ez a pszichodráma. (To try out life, before life overtakes you, this is psychodrama.) [2]

A pszichodráma színpadán állandóan teremtő cselekvés zajlik. A dráma technikáinak segítségével újabb és újabb elemek lépnek be egy helyzetbe, kis és nagy katarzisok születnek, konfliktusok kerülnek a felszínre és oldódnak meg. A játék vezetője, a dramatista, birtokában van annak az eszköztárnak, amely segítségével a protagonista kreativitása az élet kibontakoztatásának irányába halad. Ezért igaz a következő állítás is.

A pszichodráma a kreativitás technológiája. (Psychodrama is a technology for creativity.) [2]

Van a pszichodrámában egy eszköz, amelyet a szerepcsere és a tükrözés mellett gyakran használnak a dramatisták. Ez a duplázás. A kicsit furcsa szó azt takarja, hogy a protagonistát a színpadon szorosan követi egy csoporttag, aki azt csinálja és azt mondja, amit a protagonista. Átveszi az érzéseit is és gyakran ki is mond olyan dolgokat, amelyeket a protagonista nem mondott ki. Szinte azonossá válik vele, megduplázza a protagonistát, ő lesz a dupla.
A pszichodrámában megjelenik a protagonista élete, felkerülnek a színpadra a szereplők és életre kel a dráma. Olyan dolgok hangzanak el, történnek meg, amelyek benne vannak az életben, de még nem kerültek a felszínre. Ezért igaz a következő, Zerka Moreno (Moreno felesége) egyik tanítványától származó meghatározás.

A pszichodráma az élet duplája. [3]

A különböző országok pszichodráma egyesületeinek honlapjain található meghatározások gyakran a terápiás vagy önismereti módszerek között helyezik el a pszichodrámát. A Magyar Pszichodráma Egyesület honlapján és a Wikipédián ezeket a pszichológiai nyelven megfogalmazott arisztotelészi hangulatú definíciókat olvashatjuk.

A pszichodráma eredetileg Jacob Levi Moreno által a század első felében kidolgozott akcióelvű, cselekvésközpontú, tüneti- és feltáró jellegű csoportpszichoterápiás módszer.

A pszichodráma olyan terápiás, majd személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul.

Valóban, a többi csoport(pszichoterápiás) módszertől a cselekvésközpontúság jól elkülöníti a pszichodrámát. Itt nem csak beszéd zajlik, hanem a teljes ember, a test, a lélek, az érzések, a mozgás, a gondolatok mind résztvesznek a folyamatokban.
Üdítő kivételt képez az Ausztráliában található Moreno Collegium, ahol meghatározás helyett a pszichodráma előnyeit, egy tipikus ülést és a módszer történetét mutatják be más életízű szövegek társaságában. A szöveg elején azért található egy definícióféleség.

A pszichodráma egy mély szemlélete az életnek, annak minden bonyolultságával és káoszával. (Psychodrama is a profound way to look at life in all its complexity and chaos.) [1]

És itt van az én definícióm.

A pszichodráma rámelegedés az élet születésének pillanatára. (Psychodrama is warming up to the emerging moment.)

Ebbe a definícióba beletettem, amit a spontaneitásról tudok. Ha valaki végigjár egy drámacsoportot, az élet számtalan pillanata mást jelent majd számára. Meglátja, hogy egyes helyzetek egy kicsit mások, mint eddig voltak és képes ezt a születőben lévő pozitív áramlást befogadni és arra reagálni.

Az alábbi kérdőívben megadhatod, hogy neked melyik definíció tetszik. Természetesen az itt felsoroltaktól különböző meghatározások is vannak és érdemes is kitalálni mindenkinek a magáét. Ha van sajátod, írd meg a kérdőív kommentjében! (Egy online kérdőívgenerátort használtam, a befejező statisztika oldal ezért elég bénácska lett, nem fér ki ezen a helyen. De a görgetősávokkal oda lehet navigálni, ahol látszik, hogy hányan válaszoltak, melyik meghatározást részesítették előnyben és milyen más meghatározásokat adtak.)

Ha a kitöltés utánnem jelennének meg, itt vannak az eredmények.

 

  1. Moreno, J. L., Psychodrama, Beacon House: Beacon, N.Y., 1972.
  2. Peter Howie and Elizabeth Synnot, Psychodrama and taking learning seriously in the working place, The Moreno Collegium for Human Centered Learning.
  3. Moreno, Zerka T., Blomkvist, L. D., Rützel, T., "Pszichodráma - az élet duplája"  Beszélgetések Zerka Morenóval, Animula, 2000.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pantharei.blog.hu/api/trackback/id/tr711843879

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.