Mindenkivel előfordult már, hogy egy parti után halál fáradtan és rossz szájízzel gondolt vissza az elmúlt órákra.
Mindenki szeretné, hogy partija önmagától működve a résztvevőkben az év bulija élményt hagyja.
A szociometrikus alapú Bulitechnológia ebben segít.

 

A pszichodráma és a szociometria számos olyan alapösszefüggést tárt fel a csoportokkal és az emberek csoportokban történő viselkedésével kapcsolatban, amelyeket jól lehet használni bulik megszervezésekor. Ezek az összefüggések mindig működnek, de azért fontos tudni, hogy a jelen poszt megállapításait mikor lehet leginkább hasznosítani. Nem az orgiasztikus-berugós habpartikról, meghívott zenészekkel feldobott táncestekről, hanem az ismerkedős-haveri, alacsony költségvetésű, kisebb létszámú bulikról lesz szó, amiből amúgy is a legtöbb van. És olyan résztvevőkről, akik legalább valamelyest nyitottak a megszólalásra, az önkifejezés kockázatára (a kizárólag informatikusoknak tartott bulik esetében jobb, ha nem lövünk túlságosan magasra).

A saját partiját mindenki érdekessé szeretné tenni. Jó volna, ha nem előre unatkozó vagy beivott arcok jelennének meg, hanem olyanok, akik hoznak valamit a közös egészbe. Nem pusztán néhány üveg piát vagy sütit, hanem belső készülődést, érdeklődést, vagyis dramatikus szóhasználattal rámelegedést. Ezen a ponton le kell számolnunk egy tévhittel, miszerint akkor lesz a buli jó és spontán, ha semmilyen medret nem adunk az eseményeknek, mindenki felszabadultan tegye, amit akar. Az ilyen rá-nem-készülés jól is elsülhet, de természetes módon magában hordozza a döglött táncparkettek és érdektelen beszélgetések kockázatát. A királyi út a rámelegedés terelése, már a meghívók szétküldésénél vagy szétkürtölésénél. Van néhány egyszerű törvény, amit kihasználhatunk az optimális party megalkotásakor.

A bulira melegedés törvényei

A mindenki által kívánatosnak tartott jó hangulatot lépésről lépésre építsük fel. Ezek a lépések fokozatosan irányítják és erősítik a résztvevők rámelegedését, vagyis fokozzák a hangulatot.

Az első lépés a hangulat megteremtése. Válasszunk egy explicit, mindenki által ismert, de azért kedély és adrenalinborzoló vagy éppen esztétikus hangulatot! A lényeg, hogy karakteres legyen és illeszkedjen valamelyest a résztvevőkhöz. Véresboros holdköszöntő, decens teaparti, neonparádé, arisztokratikus borkóstoló (legalább senki nem fog beállítani kannás borral), 68-as hippibál, filozófiai túlélőshow vagy tisztelgés a magyar irodalom (méltán) elfelejtett alakjai előtt. Ez azért fontos, mert így mindenki elkezdi elképzelni magát valamilyen érdekes szerepben és ezzel el is indul a rámelegedés!

 

A második lépésben kérjünk némi előkészületi teljesítményt! Kössük ki a ruházatot vagy ennek valamely elemét, ami illeszkedik a hangulathoz és szerepbe helyezi a készülődőt. Boszorkánypartira öltözve mindenki felfedezi magában a wiccát és strigát, netán farkasembert, ami szórakoztató és megmozgató. Persze kérhetünk három találó mondatot az elmúlt hetekből, amely különlegesen kiemeli az írója képességeit az ufókutatás területén, esetleg (ha majd komolyra akarjuk fordítani a szót) a youtubeon kedvenc zeneszámát és egy egyéb videójának linkjét kérjük el emailben. Ezzel már várakozásokat is teremtettünk, ami hajtja majd a bulit a megfelelő irányba. A meghívóban feltétlenül említsük meg, hogy lesz valamilyen közös játék, happening, vérszerződés vagy egyéb más össznépi megnyilvánulás, ahol ezek a dolgok előjönnek. Így az emberek ráhangolódnak a közös és szervezett eseményekre és fogódzóként szolgál nekik majd az este folyamán.  Ha valaki belerak egy minimális erőfeszítést akár egy party előkészületeibe, elkötelezettebb lesz és ez is növeli a rámelegedését.

Folytassuk onnan, amikor összejött a társaság! Tegyük fel, hogy egy borozós-beszélgetős partin vagyunk. Azt kértük mindenkitől, hogy hozzon valamit magával, amivel hozzájárul az evéshez-iváshoz, de legyen ez meglepetés, valamilyen szempontból extra vagy személyes. Azt várjuk, hogy 10-15 ember érkezik.

Amikor elkezdődik az esemény, felmerül a kérdés, hogy hogyan lehet elkerülni azt a posvány hangulatot, hogy egyesek egy órája helyben vannak már, és unatkoznak, mert igazából nem történik semmi? A válasz egyszerű: biztonságba kell helyezni az embereket. Ehhez legjobb, ha beharangozzuk, hogy mikor lesz az ünnepélyes megnyitó. A kellő pillanatban meg is tartjuk a grand openinget. Itt ismertetjük a kereteket és a lehetőségeket és építjük a mentális téret. Íme egy lehetőség:

"9 óra van, tehát most pedig ünnepélyesen megnyitom a partinkat! Köszönöm, hogy eljöttetek, én tudom, hogy nagyon jó fejek vannak jelen. Ahogy már írtam nektek, a buli éjjel kettőkor fejeződik be, de utána még szívesen marasztallak titeket egy kis kötetlen beszélgetésre. Addig rengeteg időnk van, és egy csomó minden fog történni. Ha valaki még nem tudná, a wc arra van, a konyha meg arra, ahol étel-ital vár benneteket (vagy: ahol készül a finom vacsoránk). Az erkélyen lehet dohányozni.
Azt gondolom, hogy - mivel nem ismer mindenki mindenkit - egy kicsit és lazán ismerkedhetünk az elején. Készültem némi programmal is, amit egyelőre meglepetésnek szánok, csak azt árulom el, hogy nagyon izgalmas lesz és nem fog fájni. Van-e esetleg valakinek kérdése, hol mi van, extra óhaj, stb?"

Ezzel a szónoklattal megteremthetjük a drámai hármas egységet. Bekereteztük az időt, kijelöltük a teret és egynéhány körbenézéssel és mozdulattal megmutatjuk a szereplőket is. Az emberek ettől elkezdik biztonságban érezni magukat, lelazulnak és rámelegszenek a várható örömökre. A meglepetés belengetése pedig egy kis izgalmat ad. Ne álljunk meg itt azonban! Ha itt eleresztjük a társaságot ("érezze mindenki jól magát!"), akkor hamar kihűlhet a helyzet, és az ilyen kihűlésre sok házigazda nyüzsgéssel reagál, hogy mindenki jól érezze magát, ezért egyesével próbál beszélgetni az emberekkel és teljesen kifárad. Rosszabb esetben különböző erőltetett játékokra invitálja a résztvevőket, csökkentve ezzel az amúgy sem pompás hangulatot. Erre pedig semmi szükség! Ahogy a szociometriából tudjuk, akkor indul el egy közösségben az energiaáramlás, ha az emberek kölcsönösen és pozitívan választják egymást. Spontaneitásukat pedig az fokozza, ha másokat spontánnak látnak. Feladatunk tehát olyan megmozdulásokat szervezni, amelyek kihasználják a fenti két törvényszerűséget. Folytassuk tehát a beszédet!

"Hogy jobban belelássunk egymás kártyáiba, azt javaslom, menjünk egy gyors kört és mindenki rukkoljon elő azzal a kis meglepetéssel, amit hozott. Ha elfelejtetted vagy nem volt ideőd, az sem baj. Ebben az esetben arra kérlek, hogy mondj egy olyan dolgot, ami számodra meglepetés volt az elmúlt héten. Ha pedig hoztál valamit, mondd el, hogy miért pont ezt választottad! Szóval akkor 1 percben mondjátok el, mit hoztatok, milyen meglepetés van nálatok!"

Innentől szépen körbemegy a szó és mindenki előrukkol valamivel. Az ilyen megnyilvánulások nagyon fontosak, egy pillanatra mindenki fókuszba kerül és reakciókat kap a többiektől. Létrejönnek apró és - ilyen előkészítés mellett borítékolható - pozitív, elfogadó kapcsolódások. Mivel senki nem fogalmazta meg mondandóját előre, ezért mindenképpen valamennyire spontán lesz. Ez pedig növeli a többiek spontaneitását. Megfigyelhető, hogy a kör végére már egészen elengedik magukat az emberek, hangos nevetések és poénkodások kísérik az egyes megszólalásokat. A buli vezetőjének a feladata, hogy mederben tartsa a dolgot, figyeljen az időre és köszönje meg mindenkinek a megnyilvánulását.

Egy ilyen kör nem csak felszabadító, de némi mentális energiát is igényel, ezért engedjük szabadjára az embereket. Egy órával később azonban megint összetrombitálhatjuk a társaságot egy kis közös játékra, valamilyen semleges apropóval, ami lehet egy extra bor megkóstolása, egy kis könnyű salátázás, egy tüzijáték fellövése vagy közös vacsora.

"Ennek a különleges bornak a megkóstolása is különleges pillanat. Emeli ennek a pillanatnak a fényét, ha egy kicsit jobban megismerjük egymást. Menjünk gyorsan egy kört megint és válaszoljatok maximum egy percben a következő kérdésre:

  • Mi volt a legbátrabb tetted a héten? (ha a poén irányába akarjuk terelni a dolgokat)
  • Mondj valamit egy konkrét jelenlévőről, ami tetszik benne! (személyes és inspiráló)
  • Egy üzenet vagy hír, ami igazán felkeltette ma az érdeklődésedet! (kicsit személytelenebb, ha a társasági atmoszféra nem engedi meg a személyesebb megnyilvánulásokat)"

És persze más hasonló kérdések is megteszik. Minél személyesebb a kérdés, annál nagyobb akadályt kell az embereknek átugorniuk. És csak akkor működnek a kérdések, ha elegendő számú rugalmas és nyitott ember van jelen.

A legizgalmasabbak persze azok a kérdések, amelyekben az embereknek egymáshoz kell kapcsolódniuk. Ezt nem csak a fent ismertetett módon, hanem másképpen is el lehet érni. Ehhez azt kell tudni, hogy mi emberek leginkább a hasonlóságok mentén szeretünk összekapcsolódni. Erre épül a következő bulitechnológiai elem.

"Ahogy körbenézek rajtatok, egy sor érdekes embert látok. Abban is biztos vagyok, hogy mindenki titkokat rejteget a lelke mélyén. Ez azonban az igazság bulija, itt mindenre fény derül." (vagy más hasonló marhaság)
Odafordulunk egy konkrét személyhez és folytatjuk:
"Mondj nekem valami olyasmit, amit szívesen kipróbálnál vagy amire vágysz, de soha nem merted megtenni vagy nem volt rá lehetőséged!" (Ha nem tud válaszolni, adhatunk ötleteket: nyilvánosan pofonvágni egy embert, akit utálsz; elkötni egy kocsit és száguldozni vele; monokiniben napozni a Parlament előtt; egyedül felderíteni egy barlangot; ünnepelt hőssé válni Attila sírjának felderítése kapcsán; stb.)
Ha mond valamit, odafordulunk a többiekhez: "Ha te is szeretnéd ezt vagy valami hasonlót, akkor mondd el a te verziódat!"

Így a megszólalások és ezzel az emberek szépen egymáshoz kapcsolódnak, mégpedig nem triviális hétköznapi érdeklődésük, hanem érdekes, izgalmas vágyaik szintjén. Természetesen az összekapcsolódás, a pozitív energiaáramlás a fontos, nem a konkrét példa. A művészet megérezni a jelenlévők hangulatából, irányultságából, hogy milyen kérdés az, amit szívesen megválaszolnak és ami inspirálóan hat rájuk. Az általános szabály az, hogy az uralkodó hangulatba kell illeszkednie a feladatnak/kérdésnek/játéknak.

Két saját példa

Demonstrációképpen bemutatom a bulitechnológia alapelveinek alkalmazását két speciális esetben, amelyeket magam teszteltem.

Családi születésnap

Az egyik a családi születésnap, amelyen a népes rokonság is részt vett és egy fontos ember kiemelt születésnapjáról volt szó. Az ilyen összejöveteleken általában mindenki a jól bevált köszöntő-ajándék-evésivás-torta tengelyen mozdul el, hogy ne történjen semmi kellemetlen, ezért általában nem is történik semmi (személyes), amelyet a távozó nagynénik és nagybácsik "fantasztikus volt" és "igazán rendkívüli születésnap ez a mai" felkiáltásaiból biztosan tudhatunk. Van egy játék, ami egyszerre dobja fel a hangulatot és ad valódi ajándékot az ünnepeltnek.

Kiteszünk egy kötelet keresztbe a szobában és azt mondjuk: "Ez itt az életfonalad. Ezen a végén születtél és most ezen a ponton állsz. Most mindannyiótokat arra kérlek, hogy idézzetek fel egy (vagy több) eseményt, amire szívesen emlékeztek az ünnepelttel kapcsolatban! Nézzetek körül a szobában és válasszatok egy tárgyat, ami kifejezheti ezt az élményt! Gyertek ide egyesével és helyezzétek el a tárgyat oda, ahova időrendbe erre az életvonalra illeszkedik és mondjátok is el, hogy mi történt!"

Jófej ismerősök bulija

A másik eset megfelel a posztban leírt feltételeknek. 8-10 nyitott ember vett részt a partyn. Itt az első kör (a jó borok és a finom vacsora mellett) bizonyult a jó hangulat kulcsának, ami innentől kezdve önjáróan fokozta önmagát. Három kérdést válaszolt meg mindenki.

  • Mit szeretek magamban legjobban?
  • Mit szeretek ezen a világon leginkább az utóbbi időben?
  • Mi tetszik most hirtelen az itt ülők közül valakiben?

Ebben a körben sok személyes és spontán dolog elhangzott, a reakciók pedig elkezdték építeni a pozitív kapcsolati hálót, beindították a közös energiaáramlást.

A fent ismertetett elvek mellett még nagyon fontos, hogy mindig nyitva kell hagynunk a résztvevők számára azt lehetőséget is, hogy nem szólalnak meg, nem játszanak. Hogy ez ne vegye el mások kedvét, egy kicsit oldhatjuk a dolgot pl. egy ilyesmi kérdéssel: "És mennyire nem akarsz megszólalni? Mutasd az ujjaddal! Egy, kettő, három vagy netalán öt? Hmm, ez igen!"

Hazamennek a legények

És végül persze befejeződik az egész. És hogy egészként maradjon meg mindenkiben, érdemes expliciten be is fejezni. Amikor már többen mennének el, vagy a szomszédok sorozatban verik a seprűnyéllel a plafont, érdemes összehívni az embereket egy utolsó flash mobra.

"Köszönöm, hogy itt voltatok és hogy hoztátok magatokat. Most befejezzük a bulit. Természetesen mindenkit szeretettel marasztalok egy csendesebb beszélgetésre, borozgatásra. Még egyszer köszönöm!"

Én meg köszönöm, hogy elolvastad ezt a posztot. Ha sikeresen alkalmazod valamelyik elemét, értesíts a tapasztalataidról!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pantharei.blog.hu/api/trackback/id/tr201943525

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

DomjanMoni · http://tavaszpont.com 2010.05.05. 01:04:27

Nagyon állat! Ennél szofisztikáltabban jelenleg nem tudom megfogalmazni a véleményem.

Sarkadi Kriszta · http://igazabolszerelem.hu 2010.05.06. 14:58:46

Kedves Péter!

Elképesztően jó írás, köszönöm! Szerintem a születésnaphoz kapcsolódó ötletet ki is próbálom a hétvégén.

Egy angol nyelvű blogban épp most olvastam, hogy a jó, nagy olvasottságot kiváltó blogbejegyzés vagy nagyon jelentőségteljes témáról szól, vagy pedig rendkívül hasznos az olvasó számára.

Ez pedig épp ilyen ...

Zsuzska4 2010.05.12. 18:58:37

Szia Péti!
Ezerrel töröm a fejem, hogy mikor is csinálok egy partit, ahol legalább két ötletedet be fogom vetni. Kézenfekvönek mutatkozik Stephan közelgö (októberi) 40. születésnapja, amire ö ugyan nagyon nem akar emlékezni, megünnepelni még kevésbbé, de szerintem pont egy ilyen partival le fogom tudni kenyerezni. Elöre is köszönöm!