A csoportkultúra szövedékének formálódása pillanatnyi döntéseken múlhat. Ha nincs erős tradíció vagy erős vezető, akkor apró döntések is meghatározhatják a csoport jövőbeni viselkedését, hangulatát, döntéshozatali mechanizmusait.

Minden csoportot - a pszichodráma csoportoktól az óvodaiakon keresztül a katonaságig - jellemez és meghatároz egy kultúra, a gondolatok és működések egy rendszere. A csoportkultúra a csoportnormákban, a szabályokban ölt testet és mondja meg mindenkinek, hogy mikor cselekszik jól vagy rosszul, mi az értelmes és értelmetlen, mit szabad és mit nem, stb. Például a pszichodráma csoportok kulturájában fontos szabály a csoporttitok. Ez azt írja elő, hogy a csoporttagok a csoportban történteket másnak nem mondhatják el. 

A csoporttitok szabálya rávilágít arra, hogy a szabályok fontos értékeket, értékrendi elemeket közvetítenek - ebben az esetben a csoportbizalom értékét védi ez a szabály. A katonaságnál az elöljárót mindig tiszteletadás illeti meg, ami közvetíti a hierarchiát, a felettesek dominanciáját. Az oviban nem szabad káromkodni. Ez a szabály szocializálja, tanítja a gyerekeket a társadalom egyik fontos közmegegyezésére.

A szabályok úgy működnek, hogy aki betartja őket, az a csoport tagja marad. Aki viszont nem tartja be őket, azt a csoport előbb-utóbb száműzi. Mivel a csoporthoz tartozás óriási érték számunkra, ezért inkább alkalmazkodunk és az előírásoknak megfelelően viselkedünk.

Hogyan születnek a szabályok? A minap alkalmam volt egy ilyen szabályszületést megfigyelni és szerepelméleti hátterén elgondolkodni.

A boxsuli, ahova járok, egy pincében van, ahol van három nagyobb és több kisebb boxzsák. Mivel a nagyobbak kevesebbet mozognak el egy ütésre, mindenki azokkal szeret zsákolni. A múlt alkalommal nyolcan voltunk, így ötünknek a kisebb zsákok jutottak. Három-négy menet zsákolás után az egyik nagy zsákkal dolgozó srác önként átadta valakinek a helyét a kiszsákosok közül, mire egy másik srác is megtette ugyanezt. A harmadik azonban nem. Újabb három menet múlva megismétlődött a dolog - két srác átadja a helyét, a harmadik nem (az, aki előbb sem adta át). Ez a harmadik srác láthatóan belső konfliktust élt meg, vívódott, hogy mit csináljon. Egy-két menet után aztán ő is átadta a helyét.

Egyszerűen nem bírta a kialakuló csoportnorma nyomását. Ez a norma pedig így hangzik: mindenkinek egyenlő mértékben kell rendelkezésre bocsátani az erőforrásokat az edzésen. Aki közénk akar tartozni az vállalja ezt a szolidaritást a többiekkel. A srác nyilván nem akart kilógni és elfogadta a csoportnormát. Mivel eddig a pillanatig nem voltunk soha ennyien, szépen követni lehetett, hogy ez a norma itt és most, ebben a pillanatban születik.

Ezzel elfogadta a mélyebben rejlő értéket (szolidaritás, erőforrás-megosztás) is. És nem utolsósorban építette a szolidáris közösségi tag szerepét. (Talán nem véletlen, hogy ezután egy jó beszélgetésbe bonyolódtunk az öltözőben.) A belső vívódása egy döntési helyzetből származott: el kellett döntenie, hogy a közösségi értékeket vagy a saját fejlődését helyezi-e az előtérbe. Két szerep között is döntött: a szolidáris közösségi és a saját fejlődését menedzselő szerepek között. (A szabály ebben az esetben nem merev, az egyik értéket választva nem kell lemondani a másikról teljesen, mint egy görög drámában.)

Én felnéztem az est alól
az egek fogaskerekére –
csilló véletlen szálaiból
törvényt szőtt a múlt szövőszéke
és megint fölnéztem az égre
álmaim gőze alól
s láttam, a törvény szövedéke
mindig fölfeslik valahol.

(József Attila: Eszmélet, részlet)

Ilyen döntési helyzetek és belső konfliktusok kísérik a csoportkultúrák kialakulását. A csoportkultúra alakulási pontja ott van, ahol a csoport egy új helyzettel találkozik: az ekkor lejátszott forgatókönyv hajlamos normává nemesedni. Ebbe a folyamatba az előző döntések is belejátszanak. Méghozzá olyan módon, hogy azok az értékek jutnak inkább érvényre egy új döntési helyzetben, amelyeket az eddigi döntések megerősítettek. Így akár nem tudatos módon, alkotmány vagy szerződés nélkül is koherens csoportkultúra alakulhat ki.
A csoportkultúrák állandó változásnak vannak kitéve. Egy erős normaképző ember, az addigi értékek látványos csődje vagy egy másik konkurens kultúra megjelenése átalakíthatja a csoportot részben vagy egészben. Ez a folyamat soha meg nem áll és szövi a keletkező és kimúló csoportok tudatát.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pantharei.blog.hu/api/trackback/id/tr152734259

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.