Ez a poszt egy konkrét szerep (a bocsánatkérő) körüli kérdéseket és a szerep fejlesztéséhez adott konkrét ötleteket tartalmazza. Ajánlom azoknak, akiknek nehezükre esik bocsánatot kérni.

Nem tudsz bocsánatot kérni? Nem csodálkozom. Ha bocsánatot kérsz, azt érzed, hogy megalázkodsz, megsemmisülsz. Ezért aztán zavartan pislogsz és a lelkiismeretfurdalásod kompenzálod. A nyilvánvaló bunkóságaid esetén is inkább hallgatsz. Ilyenkor belül a szakadék szélén vagy. Ha bocsánatot kérnél, bele is esnél. Ha a többiek dühösek lesznek vagy elfordulnak tőled mert nem kérsz bocsánatot, akkor viszont apró megkönnyebbülést élsz meg. Csak várni kell, amíg elmúlik a vihar. 

Ez a helyzet - bármelyik oldalról - sokaknak ismerős lehet.  Vagy nem tudnak bocsánatot kérni, vagy egy számukra fontos személy nem tudja megtenni ugyanezt.

Ez a viselkedés annyira kontraproduktív, annyira csökkenti a személy életminőségét, hogy biztosak lehetünk benne, egy ősi védekező mechanizmus túléléséről van szó. A gyerekkorban megélt szituációk és a felnőttkori esetek egyaránt szerepelnek benne.