Műsorvezető: Kedves nézőink, sorozatunk mostani számában közvetítést adunk egy life coaching ülésről. Jes, a híres coach a folyamat elején tart Bud-dal, ez a második találkozásuk.  Nézőink kérésére szakkommentátorunk, Jim fogja magyarázni, hogy mit látunk, mit hallunk. Jó reggelt Jim!

Kommentátor: Szervusz, jó reggelt! Üdvözlöm a kedves hallgatókat, alighanem izgalmas perceknek nézünk elébe! Bőven lesz mit meggondolni, megérezni. Vágjunk is bele!
Úgy látom Bud kissé tétován lép be, de Jes hozza a tőle megszokott kezdeti lépéseket. Gyakorlatilag ebben az első pár percben el is dől, hogy mennyire lesz sikeres vagy mély az ülés. Jes Budhoz hasonló testtartásban ül, és az üdvözléshez kapcsolódó laza beszélgetés folyik. Bizonyára észreveszik a kedves nézők, hogy Jes nem csupán tükrözi Bud testtartását, hanem rá is hangolódik. Sok coach csak addig jut el, hogy tükrözze a coacheet, itt azonban többről van szó! Jes egy erős, de laza jelenlétet teremt, amiben bármi megnyilvánulhat. Kíváncsi vagyok a nyitó mondataira...

Jes:  Jó reggelt, szia. El tudtál kényelmesen helyezkedni? Jól van. Ez egy remek pillanat, hogy elkezdjünk dolgozni. Ahogy szoktuk, rólad lesz szó, veled fogunk dolgozni. Van időnk, hogy nyugodtan beszélgessünk, egy teljes óra a rendelkezésünkre áll.  

Kommentátor: Kedves nézők, döbbenetes, ahogy Jes néhány vonással magabiztosan felépíti a mentális teret, amiben majd a munka zajlik! Micsoda lendület! Egyszer volt alkalmam beszélgetni erről a témáról a mesterrel, aki kiemelten hangsúlyozta a kezdeti pillanatok fontosságát. Tőle származik a térépítés szó is, ami sokkal jobban kifejezi a coach tevékenységét, mint a hagyományos rapport vagy tune-in kifejezések.
Lássuk tehát, mit is csinál Jes! A második találkozás még bőven olyan, amikor az ülés elején Bud a biztonságot keresi. Ilyenkor nem is a szavak, hanem a mögöttes üzenetek és a megjelenítés energiái számítanak. Jes biztosítani akarja, hogy egymással szoros kapcsolatban tudjanak dolgozni Buddal, ezért rákérdez arra, hogy nem fogja-e valami zavarni a munkát. Mikor erről megbizonyosodik, rögtön tovább lendül. "Ez egy remek pillanat, hogy elkezdjünk dolgozni". Friss és világos mondat, amivel Jes élesen megjeleníti magát, szinte harapni lehet a levegőt. Másrészt egyértelműen jelzi, hogy munkáról van szó, ami feltételezi Bud erős jelenlétét és koncentráltságát is. Jes finoman megjelöli az idői kereteket is és közli, hogy ennyi elegendő is lesz számukra. Vagyis világos üzenetet küld arról, hogy ebben az órában koncentrált és jelentőségteljes munka fog folyni.

Jes: Lehet, hogy ma valamilyen fókuszt találunk, de az is lehet, hogy több témát érintünk. Megállunk ott, ahol valami érint vagy erős rámelegedést okoz. Mindezt úgy, hogy megengedjük bárminek az előbukkanását és elengedését. Nem törekszünk gyors megoldásokra, de arra igen, hogy valóban megtaláljuk a kérdéseidre a választ.

Kommentátor: És igen, kedves nézőink, Jes folytatja a térépítést! Ahogy ilyenkor szokta, a legáltalánosabban előforduló lehetőségeket jelöli meg. Bud láthatóan nem érti minden szavát, de Jes - ahogy ismerem - konzekvensen fogja használni a fókusz, a rámelegedés és ezekhez hasonló kifejezéseket. Egy-két ülés múlva Bud önreflexiójába már beépülnek ezek a fogalmak. Az utolsó mondattal láthatóan Jes arra biztatja a coacheet, hogy ne engedjen egy esetleges időnyomásnak, ne felszínes válaszokra törekedjen. Egy ilyen szintű mesternek mint Jes, a valódi célja nem Bud konkrét kérdéseinek megválaszolása, hanem egy szerep felépítése a coacheeban. Úgy is mondhatnám, hogy Bud belső coachát építi, aki mindig jelen lesz és más problémák esetén a jövőben belülről fogja segíteni Budot.

Jes: Mit hozol magaddal, mi van benned?

Kommentátor: Az esetlegesen járatlan nézőink kedvéért mondom, hogy az ülés elején mindig ez, vagy hasonló kérdés hangzik el. Csak nagyon kezdő coachok tesznek fel múltra irányuló kérdéseket. Ilyen például: na mi történt veled az elmúlt héten? A múltra irányulás kiviszi az energiát a jelenből. Jes kérdése pedig behozza a múltat a jelenbe és világossá teszi azt is, hogy annyi fontos a múltból, amennyi itt van belőle.

Bud: Húha! Hát elég szarul mennek az ügyeim. Amit múltkor mondtam, hogy el kellene bocsátanom embereket a válság miatt, az még mindig van. Nem tudom, hogyan kell ezt csinálni, annyira béna vagyok. Nem nekem való ez a dolog. Egyszerűen nem tudom, mit csináljak, bemegyek, de kiszáll belőlem az erő. Reggel felszívom magam, de amikorra beérek, már csak a napi zajt érzem. Nincs valami ötleted?

Kommentátor: Hoppá! Na most Bud szépen feladja a leckét. Láthatóan a problémára van rámelegedve és nem a megoldásokra. Akik nem látták előző közvetítésünket, azoknak elmondom, hogy Bud egy kisvállalkozást vezet, amit megrázott a válság. Kiadásokat kellene csökkentenie, de megszokta, hogy nagyon jó fejnek tartja mindenki. Lássuk, mit mond Jes!

Jes: Azt hiszem Bud, nagy szerencse, hogy nem az apád vagyok, hanem a coachod. Így velem a megoldásokon tudsz dolgozni és nem támaszért vagy elismerésért kell hozzám fordulnod. Azt mondod, nagyon nehéz embereket elbocsátanod, közben pedig tudod, hogy ez lenne a leghatékonyabb megoldás. Mik azok az erők, amelyek ebben a lehetetlen helyzetben tartanak?

Kommentátor: Ez igen! Jes nem ül fel a dolognak. Figyelmezteti Budot, hogy két egyenrangú fél kommunikációjáról van szó és a helyzet nem jogosítja fel a cocheet, hogy felelősségeket ruházzon át a coachra. Jes megerősíti ezt a keretet, így tartja fenn a működőképes kapcsolatot. Áttereli Budot a problémakeretből a megoldáskeretbe. A kérdésével pedig a helyzet mélyebb megértését készíti elő.

Bud: Azt hiszem arról van szó, hogy... (elakad)

Jes: Benne vagy ebben a helyzetben. Nézz körül és érezd, hogy miért nem indulsz el abba az irányba, amerre menni szeretnél. Mitől félsz?

Bud: Hm... azt hiszem nagyon félek attól, hogy valaki azzal vádol, hogy tönkreteszem az életét. (lehajtja a fejét)

Jes: Úgy érzed, hogy nincs jogod erre?

Bud: Igen, igen. Hogy ilyet nem tehetek senkivel. Pedig van egy beosztottam, aki lusta és igazán megérdemelné, hogy kitegyem a szűrét. De mindig a munkaügyi bíróságra célozgat. Mi van, ha tényleg beperel? Lehet, hogy meg tudja trükközni a dolgot. Nem hiányzik nekem, hogy azt mondják rólam, hogy jogsértő vagyok!

Jes: Tulajdonképpen mit érzel? Mi ma a témád? Mi is az, amivel dolgozni akarsz?

Kommentátor: Jes láthatóan szagot fogott, alighanem itt akar mélyre ásni.

Bud: Hát, kétségbeesett vagyok evvel. Meg nagyon magányos.

Jes: Kétségbeesés és magány. Ez a mai témád.

Kommentátor: Jes rögzíti az ülés témáját. Látja Budon, hogy mély érzéseket él át. Tudja, hogy ez a téma és hogy biztonságot ad Budnak, ha rögzíti és ezzel el is ismeri a Budban felmerülő érzéseket. Sőt, ezzel segít neki abban, hogy egy kicsit el is távolodjon az érzéseitől. Legalább annyira, hogy beszélni tudjon róluk.

Jes: Én úgy látom, hogy ezek nem új érzések számodra. Már többször előfordultak az életedben.

Bud: Igen, igen.

Jes: Hmm... Talán múlt héten is, előző hónapban vagy évben, sok-sok évvel ezelőtt is. Mikor születtek benned ezek az érzések? Mi volt az első pillanat, amikor érezted őket?

Kommentátor: Mivel fundamentális érzésekről van szó, Jes erős eszközt használ. Profi módon állapítja meg Budról, hogy nem új keletű érzésekről van szó. Ami azt is elárulja a coach számára, hogy a probléma, amit Bud hoz, egy régen született, rögzült mentális modell ismétlődéséből adódik. A probléma decentrálását a korai élmények felidézésével próbálja meg. Választhatta volna a kognitív vonalat is, de alighanem úgy ítéli meg, hogy pusztán gondolati eszközökkel a modell nem átírható.

Bud: Nem is tudom. Arra emlékszem, hogy ugyanezt éreztem, amikor én szerveztem az egyik osztálykarácsonyt. De hát az elég régen volt és nem is tudom, hogy van-e köze a dologhoz.

Jes: Mikor történik mindez?

Kommentátor: Elhangzott egy konkrétum és biztos vagyok benne, hogy Jes nem engedi el addig, amíg Bud ki nem vesz belőle valami fontosat. Alighanem Jes már látja a kapcsolatot a régi történet és a mostani helyzet között, de Bud elbizonytalanodásán azt érzem, hogy neki ez nem tiszta. Jes természetesen megint jelen időt használ, tiszteletben tartva azt, hogy Budban az érzések jelenidőben zajlanak.

Bud: Én szerveztem a karácsonyt és össze kellett előre gyűjtenem az ajándékokat. (maga köré mutat). A szülők is jöttek, előadásokat is csináltunk. Tombola is volt és a szülők adták össze. Egy csomó ajándék volt. És egyszer csak megláttam, hogy egy osztálytársam ellopja az egyik értékesebb cuccot. Már jó pár hiányzott. Ő is meglátott és  azt mondta, hogy megver, ha megmondom. Az osztályfőnök is észrevette a lopást és azt hitte, hogy én voltam. Én megkukultam, egyszerűen nem tudtam mondani semmit. Nem mertem megmondani, mi történt és elég nagy botrány volt. A szülők is nekem estek és a többiek is bántottak. Hát ennyi.

Jes: Nagyon magányos vagy ebben a helyzetben.

Kommentátor: Jes látja, hogy Bud ugyan fel tudja idézni az emléket, de nem képes még befogadni az érzést. Ezért empatikusan megnevezi az érzést, kijelentő módban. Ezzel Budnak mintegy engedélyt ad annak átélésére.

Bud (lassan, megrendülten): Igen, még otthon sem mertem elmondani. Azt hiszem, soha nem mondtam el még.

Jes: Hmm...

Bud: Tényleg nagyon rossz volt. Mindig el akartam felejteni. Mindenki ezzel csúfolt, hogy én vagyok a lopós. Aztán néhány embernek elmondtam... el is hitték.

Jes: Nagy igazságtalanság ért. Ez nagyon elkeserít.

Bud: Igen. Még ma is érzem az érzést.

Jes: Ebben a helyzetben gyerek vagy még és nem tudsz kiállni magadért. Nem vagy hibás ezért.

Bud (felemeli a fejét, könnyebben lélegzik): Igen, igen.

Jes: Hmm... de te tudod, hogy igazad van és most felnőtt fejjel is látod, hogy csak megfélemlítettek.

Kommentátor: Látható, hogy Jes meg akarja tisztítani a gyerekkori élményt a bűntudattól, hogy felszínre jöhessen a többi érzés. Szerencse, hogy Bud partner a dolgoban, felnőtt fejjel rálát arra, hogy nem volt felelős a történtekért.

Bud: Igen, igen.

Jes: Most képzeld magad elé a kisdiákot, aki vagy ebben a történetben, miután felfedezték a lopást és rádkenték a dolgot! Ez a kissrác elkeseredett és magányos. Szólítsd meg és fejezd ki magad felé! Kezdheted egy megszólítással. Utána pedig csak az érzéseidről beszélj neki. Amit iránta érzel most, felnőttként.

Kommentátor: Jes itt egy monodramatikus coaching technikát, a szerepkapcsolatok megjelenítését használja. Ez kiváló egy két- vagy többszereplős jelenet bejárására. Ha szükség van rá, felszólítja a coacheet, hogy a másik szereplőből is szólaljon meg, ebben az esetben már szerepcseréről beszélünk. Itt csak a szerepbe helyezkedést látjuk, a szerepek cseréje nem történik meg.

Bud (befelé figyelve): Oké. Hmm.. Hello Bud! Figyelj csak, nem te vagy a hibás. Az Olivér tette. Én nagyon megértelek, ez tényleg igazságtalanság!

Jes: Tudod-e neki mondani esetleg, hogy "én nem hiszek neki, hanem neked hiszek" és hogy "megvédelek velük szemben, bármi van is".

Bud: Igen. Neked hiszek, nem neki és megvédelek velük szemben. (nagyot fúj) Hú ez nagyon jó! És... leszarjuk őket!

Kommentátor: Jes nagyon pontosan ráérzett a dolog lényegére. Amit itt csinál, brilliáns példája annak, hogy hogyan lehet felvenni a belső gyermekkel a kapcsolatot. Bud, mint kissrác tipikus helyzetben van, amikor nem kap elegendő védelmet egy helyzetben. A felnőtt Bud azonban tudja korrigálni az eredeti élményt.

Jes (nevet): És most felnőttként lehet egy-két szavad a tanárhoz is. Képzeld magad elé őt is és szólj hozzá.

Bud (dühösen): Maga csak önmagára gondolt az egész helyzetben, maga barom! Simán tönkretesz egy gyereket azért, hogy ne kelljen valami nehéz helyzetbe belemenni a szülők előtt? Hagyja abba a tanítást és menjen rendőrnek, baszogasson másokat! (elhallgat, de élénk)

Jes: Nagyon jó! Bud, nézz még egyszer a kis Budra, aki magányosnak és elkeseredettnek érezte magát. Hasonlít ez a mostani magányodhoz és elkeseredettségedhez?

Kommentátor: Biztos vagyok benne, hogy Jes lát különböző kapcsolatlehetőségeket a két helyzet között, de tudja, hogy csak az az értékes, amit Bud maga vesz észre. Ahogy kedves nézőink érzékelhetik, a kapcsolat módja a régi esemény és a jelen helyzet között nem egyértelmű, munkába fog kerülni pontos természetének a meghatározása.

Bud: Tulajdonképpen ugyanúgy egyedül vagyok ebben a helyzetben. És ugyanúgy félek, hogy megbüntetnek, ha valamit csinálok... de most nem érzem annyira erősnek a dolgot. Végül is a munkaügyi hatóság nem az Isten, nem?

Jes: Lehet, hogy a munkaügyi hatóság nem a beosztottad pártját fogná...

Bud: Baszki, tényleg! Szóval... szóval ez az ember....

Jes (nevet): Zsarol téged. Mint ahogy Olivér tette!

Kommentátor: Itt Jes egy kicsit elengedi magát, nem várja meg, míg Bud kimondja a mondat végét. Elég felszabadult már a légkör ehhez, alighanem. Lehet az is, hogy lendületben akarja tartani Budot.

Bud: Azta rohadt! Ráadásul még hasonlít is rá!

Jes: Hogyan kötöd össze a két esetet?

Bud: Hát világos. A tanár a munkaügy, Olivér meg a kolléga. Persze tulajdonképpen én vagyok most a főnök... de ott is kicsit az voltam, én voltam a szervező. Nekem kellett volna vigyázni a dolgokra... mint ahogy most is. Tényleg, miért nem rúgtam ki ezt az embert már jó régen? (nevet)

Jes (nevet): Azt hiszem itt az idő, hogy bátor legyél Olivérrel szemben!

Kommentátor: Jes megerősíti a két történet közötti szálat és tudatosítja annak a lehetőségét is Budban, hogy egy régi, rosszul megoldott történetet is megoldhat ebben az új helyzetben. Ez igen általános modell, Jes pedig profin alkalmazza. Vagyis ha megtalál valamilyen gyökérszituációt, akkor arra biztatja a coacheet, hogy a régi történet korrekcióját is élje meg a jelen helyzetben. Így pont az válik majd előnyére, ami eddig akadályozta.

Jes: Úgy látom Bud, hogy ma megtaláltad az egyik lehetséges előtörténetét a mai helyzetednek, rá tudtál tekinteni és össze tudtad kötni a kettőt. Ez nagy lépés, amit te tettél meg és felszabadultságot hoz számodra. Ez igazán szép munka volt! Köszönöm, azt hiszem mára be is fejeztük. Kérsz még egy teát?

Kommentátor: Az ülés végén Jes elsorolja, mi mindent tett meg Bud magáért. Ezzel rangot ad a munkájának. Hangsúlyozza, hogy Bud az ülés során akcióban volt és ennek elemeit is megemlíti. Ezzel egy akcióidentitást hoz létre. Ez az egyik legerősebb eszköz arra, hogy építsen Budban egy érettebb felnőttet. Hiába van még néhány perc, Jes gyakorlatilag berekeszti az ülést. Nem véletlenül. Bud elindult egy erős rámelegedés mentén, és a felidézett történet, a kibontakozó megoldás fejlődik benne. Egy folyamat indul el ilyenkor az énben, amelyet csak gátolna bármilyen más téma vagy fókusz. A coaching egyik alapköve, hogy a coach ne hozzon létre több különböző rámelegedést egy ülésen.
Még egy fontos megjegyzés. A kedves nézők észrevehették, hogy végig az ülés során Bud nagy energiákkal dolgozott. Már az első, meglehetősen depresszív pillanatokat is ez jellemzi, csak ekkor Bud még nem tud mit kezdeni ezzel az energiával. A gyerekkori jelenet felidézésével élessé, pontossá válnak a szavak, az energia megtalálja a megfelelő csatornákat és konstruktív erővé válik. Biztos vagyok benne, hogy Bud még jó pár napig rendezni fogja magában ezeket az élményeket. Jes pedig ismét megmutathatta, mit tud.
Köszönöm kedves nézőink, hogy követtek minket! A szó a stúdióé.

Műsorvezető: Köszönöm Jim, lenyűgöző ülés volt, régen láttam ilyen fordulatos és akciógazdag coachingot! Kiegészítésképpen hozzátenném még, hogy Jes szerint a coaching egyfajta harcművészet, ahol a pillanatról pillanatra változó helyzetben a legfőbb kulcs a tapasztalaton kívül a coachee rámelegedésének követése és használata a kreativitás felébresztésével. További szép napot kívánok és kövessenek minket, hamarosan kezdődik a Kezi kócsolom! nagysikerű német sorozat 154. része!

A bejegyzés trackback címe:

https://pantharei.blog.hu/api/trackback/id/tr731942773

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

DomjanMoni · http://tavaszpont.com 2010.05.29. 00:46:54

Tiszta, tömény, esszenciális tudatosság. Az őrület maga!
süti beállítások módosítása