Paradox intenció a neve azon módszernek, amelyet Viktor Frankl, Auschwitzot megjárt osztrák orvos dolgozott ki. A módszer elve nagyon egyszerű. Ha neurotikusan (vagyis alaptalanul, nem valóságosan) félünk valamitől, akkor el kell kezdenünk azt kívánni, amitől félünk. Mégpedig extrovertáltan, kimondva, humorosan, eltúlozva. A kívánság és a félelem semlegesítik egymást. Nem lehet egyszerre rettegni valamitől és ugyanakkor kívánni is. Nem lehet például félni attól, hogy pánikba esem a nagy tömegben, ugyanakkor pedig azzal a szilárd elhatározással belemenni a tömegbe, hogy óriási pánikhangulatot akarok átélni. Ugyanígy - Frankl példájával élve - nem fog elkezdeni izzadni udvarlási helyzetben az a fiatalember, aki elhatározza, hogy legalább egy liter vizet ki fog izzadni.

Szerepelméleti értelemben a következő történik. A sima neurotikus félelem esetén a személy retteg attól, hogy akarata ellenére nagyon fájdalmas szerepekbe kerül. És persze ez elegendő ahhoz, hogy elinduljon az önmagát erősítő pánik. A pániktól félő és a pánikoló szerepek pillanatok alatt betöltik a képet, mert egymást erősítő kapcsolatban vannak.


A paradox intenciót alkalmazva azonban a magát humorral szemlélő és a játékosan tervező szerepek aktiválódnak és színezik a pillanatot. Ezek találkozva a pánikkal, kioltják egymást, mert egymással gátló kapcsolatban vannak. A dolgot az alábbi szerepképlettel fejezhetjük ki:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Viktor Frankl a fóbiák, neurotikus félelmek kezelésekor alkalmazta a paradox intenciót. Persze ennél enyhébb és egyszerűbb esetekben is működik. Erre klasszikus példa a zavar. Ha van olyan helyzet az olvasó életében, amikor zavarba jön, akkor próbálja ki a következőt. Mielőtt a helyzetbe kerül, határozza el, hogy bármi történjék is, el fog pirulni és hebeg-habog egy ideig, egyik lábáról a másikra áll, mintha egy Monthy Python felvételen lenne statiszta. Garantálom: nem fog sikerülni. Vagy legalábbis nem úgy. Mert a kritikus helyzetben nem a zavart és a zavartságtól félő szerepei lesznek (csak) aktívak, hanem a humoros és célratartó szerepei is.

Zavarra fel!

 

Egy jó írás a paradox intencióval kapcsolatban itt található.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://pantharei.blog.hu/api/trackback/id/tr342373755

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vladx 2011.03.16. 17:19:41

Érdekes. Én valami hasonlót űztem mikor anno depis hangulatokban jó kis depis zenéket hallgattam folyamatosan (Sziámi, Európa kiadó meg hasonlók) érdekes módon hasonló hatást értem el vele mint ezzel a paradox intencióval :)

peter.aszalos 2011.03.16. 18:05:35

Szerintem is ugyanaz a két dolog. Ha nem tudod kiűzni, azonosulj vele.
süti beállítások módosítása