Lőrincz Éva, a cikk szerzője

Az elköteleződés az élménynek való önátadás. A szenvedély intenzív elköteleződés valami mellett, mindent átjáró érzelmi viszony. 

Ezért a szenvedélyben kockázatot kell vállalnunk: az érzelmi sérülés kockázatát; és át kell adni önmagunkat: nem vonhatjuk ki lényünknek egyetlen részét sem az átélésből. Az tudja átadni magát egy élménynek, aki elegendően érett, autonóm ahhoz, hogy ne féljen a sérüléstől, a változástól, vagy a megsemmisüléstől. 

A játékszenvedély vagy az önkábítás szenvedélye nem igazi szenvedély, hanem függőség. A függőség menekülés a lét ereje, a saját belső erő elől. Az önkábítás, a nyájjal együtt bégetés, a kapcsolati függőségek mind-mind helyettesítői egy igazi szenvedélynek. A függőség nagyon megmozgató tud lenni, de az eredménye kiszolgáltatottság és a tudat beszűkülése.

Az igazi szenvedély tanít és kitágítja a befogadható dolgok világát.

A szenvedély nem a fiatalságot jelenti. És nem is a vad szexuális kalandokat. A szenvedélyben akarat van, akarat a valamivel vagy valakivel való teljes és intenzív kapcsolatra, szabad elhatározásból.

Mindig szenvedély van ott, ahol a személyiség növekszik. Enélkül nem lehet belépni az ismeretlenbe.