Lőrincz Éva, a cikk szerzője

A pszichodráma számunkra nem pusztán módszer, hanem lehetőség, hogy intenzíven kapcsolatba kerüljünk az életünkkel. Nem csak gyógyulás és fejlődés, de az önmagunkkal alkotott egység örömének ünnepe is. A színpad számunkra olyan hely, ahol legtitkosabb vágyaink, legkreatívabb elképzeléseink, legizgalmasabb terveink is testet ölthetnek. Olyan hely, ahol létrejöhet a találkozás: a találkozás önmagammal, a másikkal és az élet teljességével.

Hogy mi minden történhet veled egy pszichodráma csoportban?

Mindenekelőtt találkozol 10-15 ismeretlen emberrel, akikkel kapcsolatban elsőre el sem tudod képzelni, hogy kiöntöd nekik a szívedet. Aztán lassan-lassan megszokod őket, megszokod jelenlétüket, figyelmes leszel mozdulataikra, hanghordozásukra, apró arckifejezéseikre. Kezded megismerni történetüket, sorsukat, múltjukat és jelenüket, és bepillantasz elképzelt, vágyott vagy akár rettegett jövőjükbe is. 

Fokozatosan kapcsolatba kerülsz velük. És ahogy ez a kapcsolat megszületik, elkezdenek érdekelni téged ezek az emberek, egyre több közös vonást látsz meg a saját kérdéseid és az övéik között, egyre több hasonlóságot ismersz fel a felszínen olyannyira elütő életutakban. 

Egyszer csak megérted, hogy ők is, akárcsak te, az emberiség egyedi és megismételhetetlen képviselői, akikkel osztozol az emberi nem örök kérdéseiben: ki vagyok én és ki vagy te; mit jelent kapcsolatban lenni a másikkal; mit jelent férfinak és nőnek lenni; mit jelent családban élni és mit jelent egyedül lenni,; hogyan lehet túlélni egy fájdalmas szakítást vagy elutasítást; mit jelent felelősséget vállalni egymásért, valakiért, a gyermekünkért; mit érek, mire vagyok képes, miben vagyok megismételhetetlen; hol korlátozom magam, és hol korlátozok másokat…

A pszichodráma csoportban aztán szép lassan megtapasztalod, hogy milyen az, amikor egymásra figyelő, egymás iránt érdeklődő emberek közösségében léphetsz kapcsolatba önmagaddal: önmagad előtt is ismeretlen adottságaiddal és képességeiddel, a félelmeid és hiányosságaid mélyén rejlő fájdalmas sérüléseiddel, a szíved mélyén élő jósággal és szeretettel. 

Egyszer csak felismered, hogy ezek az emberek mérhetetlenül nagy segítséget nyújtanak neked azzal, hogy megosztják veled sorsukat, élményeiket, tapasztalataikat, félelmeiket és sérüléseiket, vágyaikat és inspirációikat. Egyszer csak megtapasztalod azt, hogy nem vagy egyedül, nem vagy magadra hagyva az élet viharaiban, megérted, hogy örömmel töltenek el új kapcsolataid, és a többiek is örömmel lépnek kapcsolatba veled.

A pszichodráma csoportban a színpad nem a látszat és a megjátszás helye, hanem az a lehetőség, hogy minden és mindenki olyan legyen, amilyen. Jacob Levy Moreno, a módszer alapítója, az igazság színpadának nevezte a dramatikus munka terét. 

A dramatikus munkában ugyanakkor soha nem erőltetünk semmit, soha nem próbálunk „leleplezni” valamit vagy valakit, nem keresünk bonyolult és rejtett összefüggéseket, hanem csak egyszerűen hagyjuk, hogy kapcsolataink, helyzeteink, belső konfliktusaink megnyilatkozzanak, feltárják magukat, hogy kapcsolatba léphessünk ezáltal mindazzal, amit hétköznapjainkban nincs időnk észrevenni. Ez a megértés, ez a belátás vezet el minket egy tisztább és tudatosabb cselekvéshez, mely kreatív lényünk mélyéből születik meg szinte meglepő természetességgel. Ahogy növekszik spontaneitásunk, úgy növekszik bennünk az élet szeretetének érzése, úgy érezzük egyre inkább, hogy létünk értelmes és örömteli.