Jacob Levy Moreno

Még mindig él az emberekben a félelem a pszichológiától: aki pszichológushoz vagy pszichiáterhez megy annak biztos valami baja van, valami nem stimmel a fejében, diliflepnis. Maga a pszichológia is tehet erről. A 20. század elejétől a szakmabeliek arra törekedtek, hogy megjavítsák az elromlott szerkezetet, az emberi lelket. Elméleteiket és terápiájukat a megfigyelt és kezelt patológiás esetekre alapozták. A traumákat igyekeztek gyógyítani és az egészséges ember képét a betegek vizsgálata során kialakított elképzelésekből, modellekből vezették le. A belberkekben eluralkodott a nézet, hogy a pszichés gyógyulás a legfontosabb tényező a boldogsághoz. Ha valakinek sikerül betegségeitől megszabadulnia, az már boldog emberré is válik. 100%-ig azonban  senki nem lehet egészséges, ezért aztán az emberi boldogság is mindig korlátos, csak félig-meddig megvalósítható.

Moreno és Adler

A 20-as évek elején Moreno egy könyvet jelentetett meg kísérleti színházáról Das Stegreiftheater (Rögtönzések Színháza) címen. A Freud tanítvány Alfred Adler, az individuálpszichológia megalapítója egy alkalommal felolvasott Morenonak egy idézetet a könyvből, ami arról szól, hogy az ember Istenné akar válni. Majd jelentőségteljesen Morenora nézett szivarja mögül: "Egyetértünk?". Moreno így válaszolt: "Nem értünk egyet. Én megpróbálom Istent létrehozni. Ön megpróbálja Őt megérteni. Végül is ugyanazon a nyomon vagyunk, de ellentétes oldalon." (kiemelés Morenotól) [1]

Moreno egyik zseniális meglátása, hogy a spontaneitás - amely egyszerre fizikai, mentális és a tele révén interperszonális folyamat - vezet a kreativitáshoz. Grandiózus leírása a teremtő Istenről jól mutatja, hogyan képzelte a spontaneitás és kreativitás viszonyát. Isten a teremtés első napján nem pszichoanalitikusként vagy buddhistaként volt jelen, aki elemezte vagy szemlélte a káoszt, ami felett lebegett. Elsősorban teremtő volt, cselekvő, pszichodramatista. Teremtette a világot, azelőtt, mielőtt elemezte vagy szemlélte volna.

Először az ragadott meg, ahogy Isten elkezdte megteremteni a világot. Nem annyira a "mit" érdekelt, hanem a "miért" és a "hogyan", az Első Isten, a Teremtő Pillanat (Creator in situ).; ez az első nap Istene, szemben a teremtés utáni Istennel. Ez a pillanat nem elsősorban a teremtésről szól, hanem az Istennek, a Teremtőnek a születéséről.
([2], xvii. o.)
Horváth Viki, a cikk szerzője

Olyan dologról szeretnék írni, ,amiről azt hittem rég elvesztettem, de fogalmazhatnék úgy is, hogy ami nincs vagy nem is volt, azt nem lehet elveszíteni.

No, de ezután a borongós felvezetés után inkább arról, hogy ennek ellenére miért is vetemedtem írásra. Ráadásul nem is saját, hanem a női méltóságról. Pedig nyilvánvaló, hogy az mindenkinél más. Honnan is közelítsek? Óvatosan lopakodva először is megközelítem a saját méltóságomat. Elég nehéz észrevenni. Egy homályos szobának sarkában áll sértődötten. Csak ha lassan közelítek akkor marad, máskülönben elmegy, mi több elszalad. Ezért nem lehet csak úgy rányitni az ajtót, pláne nem nagy hanggal üdvözölni, hogy ugyanmár mi újság vele meséljen egy kicsit magáról. Az ablak előtt állva jól látszik törékeny sziluettje. Karját összefonja mellén és úgy bámul kifelé nagy szemekkel, mintha távolodó kedvesét nézné. Ilyen pillanatban nem akarnám zavarni, de most muszáj mert mégiscsak ritka alkalom ez. Hisz itt van egyedül, közel hozzám, talán még szóba is áll velem. Hozzáértő emberek, akik a kommunikációnak nagy tanítói, azt mondják a beszélgetést csak elkezdeni nehéz, aztán ha már elnyerted partnered bizalmát, folyik minden a maga útján.

Hogy szólítsam? Méltóságom, hisz mégiscsak az enyém. Na nem, ezzel még várok, akkora barátok nem vagyunk. Elvégre is számtalan esetben hagyott magamra.

A minap a kollégákkal arról beszélgettünk, hogy mennyire vagyunk képesek tisztán megfogalmazni azt, amivel foglalkozunk. Rá kellett ébrednem, hogy nem vagyok benne biztos, hogy mindenki számára érthetően el tudom mondani, mi is a pszichodráma és nem csak valamilyen ezoterikus tolvajnyelven beszélek-e a szakmámról. Elhatároztam, hogy kiderítem, mi az igazság. Összegyűjtöttem néhány meghatározást és kitaláltam a magam verzóját is.

A dráma szó a klasszikus görög δρᾶμα (ejtsd: dráma) szó átírása, ami a csinálni, δράω (ejtsd: dráō) szóból ered. Morenot az élet ereje érdekelte, meg volt róla győződve, hogy az igazság gyógyít és a protagonista drámákban is az igazságot kell megjeleníteni. A következő definíció tőle származik.

 

 

süti beállítások módosítása