A kreativitás elmélete Moreno elképzeléseinek sarokköve. Ebből származik  Moreno  egészség-koncepciója és pszichopatológiája, a teljes és elégedett életről alkotott  tanítása. A spontaneitás állapota és a kreatív cselekvés fogalmai kapcsolatban állnak az összes, Moreno által kifejtett pszichodráma-fogalommal (tele, találkozás, szerep, stb.).   Moreno a gondolatot először a Who shell survive? című művében mutatta be. Az alábbi kép (a könyvből újrarajzolva) mutatja be a spontaneitás-kreativitás doktrínáját, ahogy Moreno nevezte. A spontaneitás, kreativitás, rámelegedés és a kultuális konzervek állandó kölcsönhatásban vannak.

Mindhárom fogalom - spontaneitás, kreativitás, kulturális konzerv - egyfajta energia. (Számomra a spontaneitás és a kulturális konzerv metaforája az energia és az anyag. A kreativitás a folyamat, aminek segítségével a sugárzó spontaneitás energia kulturális konzerv anyaggá alakul.)

Spontaneitás vagy s faktor. "A spontaneitás a jelen pillanatban működik, itt és most; hajtja a személyt egy adekvát válasz kialakítására egy új helyzetben vagy egy új válasz kialakítására egy ismert helyzetben." - körülbelül ez a spontaneitás eredeti morenoi definíciója. Később Moreno elhagyta a "propels"-"hajt" kifejezést, és a spontaneitást a válasz létrehozásaként értelmezte. A spontaneitás válasz valamire, az első megindulás. Egy új helyzetben nem sok választásunk van, mint spontaneitásunk használata, amelynek segítségével ki tudjuk választani az adekvát gondolatokat, érzéseket és cselekvéseket.
A spontaneitást nem lehet megőrizni és alkalmas pillanatban előhívni, nincs spontaneitás tárolónk, aminek a csapját kontrolláljuk. Inkább egy hullámzó energia, amit vagy kreativitásra használunk vagy nem, de csak a pillanatban adott, nem menthető át máshova. Ahogy Moreno mondja, a spontaneitás olyan, mint a felgyújtott fény a szobában: amikor ismét kialszik, a szoba nem változik, de egy fontos minőség eltűnik belőle.
A spontaneitás nem vákuumban működik. Sokkal inkább lehetővé teszi az addig kialakult és konzerválódott működésformák és tudáselemek együttes aktivációját, a múlt erőforrásként való használatát. Moreno szerint nem is kívánatos minden pillanatban spontán módon működni.
A spontaneitás nem kontrollálatlan, emocionális impulzus. Jelen lehet a gondolatokban, érzésekben és cselekedetekben is és nagyon magas szinten szervezett irányítási mintázattal működik.

Kreativitás. A kreativitás állapot és folyamat, amelyben megszületik valamely kulturális konzerv. Moreno így ír Beethoven kreatív állapotáról, amikor a Kilencedik Szimfóniát alkotta:

Beethoven egész személyisége forrongott, amikor kertjében sétálva próbált teljes intenzitással zenei elképzeléseire rámelegedni. Minden fizikai és lelki mozzanatot felhasznált, hogy a megfelelő irányba tartson. Ezek a - zenei és nem zenei inspirációk - víziók, képek, gondolatok és cselekvésminták alkották azt a nélkülözhetetlen hátteret, amiből a Kilencedik Szimfónia kialakult. De ezt a hátteret, amelyet nem lehet valójában elválasztani Beethoven belső, teremtő állapotától, nem találjuk meg a befejezett produktumban. (112.o., fordítás tőlem)
 

Beethoven, tele spontaneitással, felhasználva kreatív folyamatait, alkotta meg a szimfóniát. Ugyanakkor látszik, hogy maga az alkotási folyamat nincs benne a műben, vagyis az alkotás (és az Alkotó) egészen másképpen működik, mint a zenész, aki lejátssza a szimfóniát, követve egy sor kulturális előírást (és természetesen használva egy adag spontaneitást és kreativitást is.)

A kreativitás spontaneitás nélkül halott, teljes determinizmusban végrehajtott cselekvések sorozata, futószalagélet. A kreativitás nélküli spontán ember egy spontán idióta, akinek cselekedetei nem vezetnek semmilyen külső vagy belső eredményhez, produktumhoz.

Kulturális konzerv. A konzerv a kreatív aktus eredményeképpen jön létre. Leginkább a technológia kifejezéssel vagy a referenciakeret fogalmával rokon, egy olyan eszköz- és működéstár, ami meghatározza a további kreatív akciókat. Kulturális konzerv az ábécé, a  kormányzati rendszer, a Facebook, a bevett üdvözlő formulák és a személyes szokások is. Ezek a konzervek töltik fel az elménket és hagynak kevés helyet a kreativitásnak. Vagyis a kreativitás termékei lassan megölik a létrehozó erőt.
A kulturális konzervet időről időre átformálja, átalakítja vagy teljesen eltörli a beléje áramló spontaneitás. A nyelvbe új kifejezések kerülnek, megváltozik a bírói ítélkezés menete, a Facebookon új szolgáltatások foglalják el a régiek helyét.

Rámelegedés. A rámelegedési folyamat a spontaneitás működése. Az emberi szerepek összes szintjén működik, az evésben, alvásban, járásban, szexben, kommunikációban, a vallási élményekben és az aszkézisben is.

A spontaneitás háromféleképpen nyilvánulhat meg. Beáramolhat a kulturális konzervekbe  (mint rámelegedés) és azok változatlan módon nyilvánulnak meg (ma is ugyanúgy méltatlankodtam, amikor sor állt a közértben, ugyanabban az étkezdében ettem gyrost, és ugyanúgy elbénáztam három órát az internettel). Második esetben az s faktor a konzervekbe áramlik, de megváloztatja azokat. A harmadik esetben pedig a kreativitással összekapcsolódva egy új konzervet - vagy szerepet - hoz létre.

Moreno számára az egészséges ember az, aki szinte bármikor képes spontán cselekvésekre, új válaszok kialakítására és kreativitásra. Az ilyen ember folyamatosan alkotó életet él bármilyen szinten. Ez pedig kiteljesedetté és boldoggá teszi.

Vajon mennyire igaz mindez a tudományos megfigyelések fényében? És mennyire lehet a spontaneitást tanulni, ha már ilyen egészséges dolog?

Erre keressük a választ a következő postokban.

¹ Moreno, J. L., Who shall survive?, Beacon, NY: Beacon House, 1953

A könyv képformátumban letölthető az ASGPP honlapjáról. A kreativitás kánonjáról szóló részek a 39-48. oldalakon találhatóak, a Book I. The sociometric system részben.