Vajdics Anikó, a cikk szerzője

Moreno szerint nem az egyén a legkisebb vizsgálati egység, hanem az a kapcsolatrendszer, amely a fejlődését lehetővé teszi. Ez a kapcsolati rendszer a szociális atom. Moreno a szociális atom zavaraiból vezeti le a kóros fejlődést, a betegségeket. Ebben a megközelítésben alapvetően nagy hangsúlyt kap a fontos kapcsolatok elvesztése, a gyász, illetve ennek feldolgozása. Moreno a társadalomra is egymáshoz kapcsolódó szociális atomok hálózataként tekintett.

Pszichodramatikus eszközként a szociális atom az egyén kapcsolati rendszerét ábrázoló szociogram: olyan társas mező, amely „kirakható“ tárgyakkal, lerajzolható, majd dramatikusan megjeleníthető.

A szociális atom felépítése

A szociális atom mint szociogram a csoporttag életének legfontosabb szereplőit ábrázolja úgy, hogy ő maga van középen, a többiek pedig kör alakban helyezkednek el körülötte, különböző távolságokban.

Technikailag ezt úgy lehet kivitelezni, hogy első lépésben egy nagy méretű papírlapra előre koncentrikus köröket rajzolunk, majd azokat megszámozzuk 1-től 7-ig.

0-jelzésû a mag, amely a protagonistát jelöli. Ezen a lapon helyezik el a tagok a számukra legfontosabb személyeket jelölő tárgyakat (pl. köveket, kavicsokat), majd a végén, miután minden tárgyról elmondták, kit jelölnek, körberajzolják a tárgyakat és a papírlapra ráírják az illető keresztnevének kezdőbetűjét és “státuszát” (“férjem”, “húgom” stb).

Nem csak a jelenlegi viszonyok számítanak, hanem mindazok, amelyek az egyén születésétől fogva (vagy még korábbról) fontos, meghatározó szerepet játszottak az életében. Már nem létező, egykori személyek, elhunyt családtagok, barátok, volt házastársak, hajdani nagy szerelmek, udvarlók, kedvenc háziállatok is felkerülhetnek a „szociogramra“, ill. olyan egykori családtagok, akiket talán nem is ismert, de valamiért, úgy érzi, összeköttetésben áll velük, pl. fontos neki, amit róluk megtudott.

Olyan személyek is idetartozhatnak, akikkel nem volt igazi kapcsolata, de vágyott rá/vágyik rá (pl. plátói szerelem), vagy a hiányával volt/van “jelen” (pl. elvált apa, vér szerinti szülők, ha nem azok nevelték fel stb).

Ha valaki nem kerül föl a szociális atom diagramjára, pedig fontos elem (anya, apa, testvér, volt férj-feleség, elvált szülő, elvesztett/ meg nem született gyerek stb.), utólag pótoltatni kell. Biztassuk a protagonistát, hogy foglalkozzon vele.

“A környezet fontos szereplői, ha fizikai valóságukban nincsenek is éppen jelen, a szociális atomban - internalizálva mint segéd-ének léteznek.” (Vikár András: Csoportterápia és pszichodráma gyermek és serdülőkorban)

A belső magba kerülnek azok, akikkel a protagonista jelentős érzelmi viszonyban áll.

A külső magba várhatóan azok az ismeretségek kerülnek, amelyek érzelmileg közömbösebb kapcsolatokat jelölnek. Ide kerülhetnek azok a személyek is, akikkel az érzelmi a kapcsolat a valóságban nem jött létre, de a protagonista kívánja, vágyik rá, vagy kívánta, vágyott rá (plátói szerelmek, elvált szülő, aki nem volt jelen az életében).

Az is előfordulhat, hogy a protagonista egy jelentős személyt “száműz” a perifériára vagy akár a legkülső körön kívülre, mert haragszik rá, nem tud neki megbocsátani (pl. megcsalatás esetén), vagy csak akkor érzi magát biztonságban, ha ilyen nagy közöttük a távolság (pl. abúzus esetén). (Ezek felett nem szabad átsiklanunk, hiszen itt lehetnek a legnagyobb gócok, a visszatérő problémákat okozó rögzültségek.)

A távolság illetve közelség tehát a kapcsolat érzelmi erősségét jelzi. Fontos hangsúlyozni, hogy a kapcsolat lehet negatív tartalmú is, vagy ambivalens.

A pozitív kapcsolatot jelölhetjük folytonos vonallal, a negatív kapcsolatot szaggatott vonallal, a semlegeset pontozott vonallal. De használhatunk különböző színeket az érzelmi hőfok ábrázolására (piros, kék, zöld). Az ambivalens kapcsolat két színnel jelölhető (kék, piros).

A figurák közötti kapcsolat iránya is ábrázolható, ill. az, hogy a protagonista, mit gondol a saját érzelmi viszonzásáról. Nyíllal jelölhetjük az irányt, amerre az érzelem hat. (A viszonzást visszafelé mutató nyíllal.)

A nemek külön is ábrázolhatók. A férfiakat/fiúkat jelölhetik pl. háromszöggel, a nőket/lányokat körrel, a kedvenc állatoknak kis fülecskéket rajzolhatnak.

Dramatikus megjelenítés

A szociális atomot meg lehet jeleníteni csoporttagok segítségével, hiszen ott van készen egy kapcsolati struktúra, csak meg kell testesíteni.

Nagyon fontosak a közelségi-távolsági viszonyok, mert jelzik a kapcsolat érzelmi intenzitását, hőfokát, ami lehet negatív is, vagy ambivalens (gyűlölök és szeretek). Ambivalens viszonyokban kiderülhet, hogy valakinek “mozgó helye” van: a szeretet közelebb hozza, a gyűlölet (vagy a leválási szándék) eltávolítja.

A protagonista beáll egy helyre a csoporttérben, az lesz az ő helye, a szociális atom magja. Ehhez képest rakja ki élete fontos szereplőit. (A legközelebbi, legfontosabb kapcsolatok érzelmi hőfokát, szorosságát jelölheti kendők segítségével is.)

Amikor minden fontos személyt kirakott, körülnéz. Szerepcserében egy-egy mondatban elmondja, hogyan viszonyulnak hozzá a többiek. A végén visszaáll középre külön-külön, majd egyszerre végighallgatja, amit mondanak. (Ha nincs sok idő, elég a legfontosabb személyeket kirakni és megszólaltatni. Érdemes megkérdezni, ő kit szeretne hallani. Ha fontos személyt akar kihagyni, amellett ne “menjünk el”.)

Amikor egyszerre jönnek a mondatok, meg lehet kérdezni, mit hall ki leginkább; hogy érzi magát, amikor elhangzik egy-egy jelentős mondat; mi az, ami jól esik neki, mi az, amivel kapcsolatban úgy érzi, hogy ezen a viszonyon változtatni kellene.

A változtatást ki is jelölheti, úgy hogy a megjelenített szociális atomban eszközöl változtatásokat. Ezt nem nagyon tudja másként megtenni, mint hogy változtat a távolságokon, esetleg magasságokon, feljebb emel, lejjebb tol, kezet nyújt, háttal fordít valakit, ölelésre tárja szét valakinek a karját.

A szociális atomban jelenetek nélkül is kirajzolódnak a viszonyok. Szaladhat mélyre egy-egy ponton, de nem feltétlenül. Ha valaki elsírja magát, jelezhetjük, hogy itt még dolga van, vagy, ami jön, (adhatunk spontán sharinget is), de éreztetni kell, hogy most nem erről szól a játék, csak a jövőbeli munka előrevetítéséről.

Fontos, hogy mindenki számára világos legyen, hogy ezzel a játékkal lejelöljük azokat a gócpontokat, amelyek megoldásra várnak a jövőben. (Jelzőpóznákat rakunk le, ahogy Vikár mondaná.) Egyúttal konstatálhatjuk, mi működik, melyik kapcsolat sikeres, hol vannak az erőforrások. Ezt is lehet egy-két szóban jelezni. "Ne felejtsd el, hogy ez itt egy lehetséges erőforrás a számodra, amiből a jövőben meríteni lehet."

A szociális atommal való munkának nagy előnye, hogy egy tíz órás alkalommal mindenkire sor kerülhet. Figyelnünk kell az időt, ki kell számítani, kire, mennyi jut, és ahhoz tartani kell magunkat. A társvezető jelezheti, ha már csak öt perc van hátra. Ez a protagonistát is cselekvésre ösztönzi. Amikor a változtatásokról van szó, lehet neki azt mondani, hogy egy perce van rá, hogy "elrendezze" a viszonyokat.

Egy szociális atom

Az alábbi ábrán Réka szociális atomja látható (példa és kép Aszalós Pétertől). A kör közepén az énkő található, piros körrel a nők, kék háromszöggel a férfiak. Réka a huszas évei elején jár, édesanyjához szoros, ambivalens kapcsolat fűzi. Apját is közel teszi magához, szintén ambivalens érzésekkel. A nagyszülei közül egyértelműen apai nagyapja a meghatározó, jóllehet már nem él. Vele kapcsolatban szinte csak pozitív emlékei vannak, hasonlóan anyai nagyanyjához. testvére, Karesszel van még szoros kapcsolata, de nem véletlenül került Karesz és a szülei közé. A családban ő a békítő. Menedéket jelent számára Jucus, Klári és Móni baráti köre. A szerelmi kapcsolatai jelentik számára a legfájóbb pontot, nem is nevezi meg a három férfit, csak " a csávók"-ként emlegeti őket.

Réka szociális atomjában szépen látszanak az erőforrások: Napa, Mama, a barátnők és egy középiskolai tanár, Ági néni, akitől nagyon sok biztatást kapott. Előbukkannak a problémás pontok is: a szüleivel való viszony, a szerep, amelyet Karesz védelmében magára vesz a családban és a férfiakkal való kapcsolat.